Ismerősök az Ír-tenger partján (6)

Izgalmas és hosszú munka volt meghatározni a leképelt élővilágot.
A tengerparton apálykor sétáltunk, ahogyan az előző poszt képeiből is kitetszik, itt készültek a következő képek. Első találkozásom a medúzák nagy családjával: szélrózsa medúza (Chrysaora hysoscella): 10-30cm átmérő, 16 barnás "V" sáv, stimmel:)

Parti tarisznyarákok (Carcinus maenas) az árapály határán; túl könnyen fotóztam őket...

Itt jegyzem fel a kis palloskagylót (Ensis ensis), ami elég jellegzetes, késtok formájú és elég különleges az életmódja. Az üres kagylókból nagyon sok hevert az apályos parton.
A nagy dűnesor belső oldalán várakozáson felüli növényvilág díszlett; a réti margitvirág (Leucanthemum vulgare) ilyen tömeges.

A lizinkát közönségesnek (Lysimachia vulgaris) határozom; ez sem csúnya.

Az erdei deréce (Epilobium angustifolium) a 2. közös ismerős, több helyen előfordul.

A tengerparti iringót (Eryngium maritimum) pedig a La Manche csatorna partján láttuk pár nappal korábban, és itt is gyakori.

Iglicét találtam, de csak a határozók között merem leírni, hogy kúszó (Onosis repens).

A ligetszépe szintén ismerős itthonról, a fajt még nem sikerült pontosítani.

A ligetszépefélék családjába tartozik ez a füzike, amire óvatosan borzas füzikét mondok (Epilobium hirsutum).

A jakabnapi aggófű (Senecio jacobea) szépen és sokfelé virított.

A halofitákról most olvastam először, ámbár néhány képviselője pusztáinkon is tömeges. Ez az érdekes kinézetű növény húsos sziksófű (Salicornia europaea).

A határozások nagyobb része saját munka a tévedés lehetőségével. Néhány növénynél a Botanikafórum lelkes növényészei adtak megerősítést, irányzékot vagy pontos fajmeghatározást, amit ezúton is nagyon köszönök.
(A képek az előző posztban bemutatott helyszíneken készültek.)

Börzsönyi szépségek

A júliusi börzsönyi túrán megfotózott élővilág képei következnek. A dunai szegfű (Dianthus collinus) igazi dunakanyari őshonos növény. A turistaház közelében találtuk.

Sakktáblalepke (Melanargia galathea) az aszaton. Róla már van alföldi adatom-képem.

Magas kígyószisz (Echium italicum) szintén a NHH csúcsának környékéről.

Egy még ismeretlen szépség.

Az erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) egy igen gazdag nemzetség őshonos és jópofa tagja. Őt már valahol útközben találtuk.

Közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) szép erdei, az Alföldön ártéri faj.

Farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia). Szép, de igen mérgező! növény, a leírások szerint már érinteni is veszélyes, mert a méreganyag az emberi bőrrel érintkezve könnyen felszívódik.

Szép és ismerős harangvirág, szeretnék vele közelebbi ismeretségbe kerülni.

Végül még egy ismeretlen lágyszárú, mécsvirágra tippelek.

A posztolt növények közül többen védettek. Pedig egyszerű, kezdőknek való útvonalat jártunk be. Köszönöm EF segítségét a határozásban.