Tavaszi szél vizet áraszt 1.

Jóbarátokkal gurultunk át Biharba, kicsit le is mentünk a térképről. Csodaszép tavasz fogadott kristálytiszta vizekkel.

Az elmaradhatatlan kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).

A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakori faj, itt azért meglepetés volt.

Sétáltunk, sétáltunk és élveztük a friss levegőt.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) csillagvirággal, és

szólóban, árnyékban.

Bihar-Jád 1.

Régi túra és fotóstársam vezetésével, Zsolttal indultunk neki a bihari hegyeknek. Nagyjából Biharfüredről ereszkedtünk le a Jád patak felső folyásához. Ebbe a posztba gyűjtöttem össze a tájképeket.

Asszem ide nem kell leírás...

Az erdei szemeslepke (Pararge aegeria) útközben került elénk, ezért naplózom.

Egy árnyékosabb részen a mohák világába is bekukkantottam. Mivel már 2020-ban járunk, elengedem a határozást.

A fehér zászpát (Veratrum album) már a vízpárás erdőben találtam, segítséggel naplózom ilyen pontosan.

A szamóca aprócska, ez talán megvédi tőlünk...

Az utolsó tájképet már visszafelé fotóztam valahol.

A folytatásban a vízesés és a növényvilág képei következnek.

Havas Bihar

Kedves meglepetésként L komámék előkerültek a messziből. Ennek örömére tettünk egy sétálós kört a Nagy-Bihar felé. A tavaszból indultunk felfelé.

Ahogy távolodtunk a falvaktól, úgy nyílt ki a természet. 

Jónéhány fotószünettel értünk a fennsíkra, ahol jó nagy sétával meglábaltuk a havas erdőket.

Engedtük magunkat elvarázsolni, nem is kerestünk más témát.

Egyetlen helyen találtam berki szellőrózsát (Anemone nemorosa). Külön sajnos nem fotóztam meg csak a krókusszal, cserébe elég sokat molyoltam a vágással és az árnyékokkal. Nem az igazi, de a faj legalább látszik.

Még egy nyugalmas havas-fenyves. Meg az aggodalom, hogy sokkalta többet kellene tennünk, hogy ez a táj húsz-harminc év múlva is legalább ilyen lehessen.

A képek egy része mobillal készült, méghozzá igen jó minőségben.
B., thanks for the nice pictures:)

Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)

A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).

Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.

Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).

A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),

és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)

Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.

Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.

Ködös Bihar

Október végén természetjárós fotózást utalványoztunk magunknak, Bihar kevéssé ismert részein jártunk egyet.

Egy felhagyott kőbánya részlete.

Tovább és magasabbra jutva kellemes, enyhén ködös világba jutottunk. Élőben jól néz ki, ha a látvány fele párába vész, a digitális képen azonban faragni kell...

A fák alatt kései sáfrányokat találtunk elszórva, talán tucatnyit.

Ennek a még jócskán eleven fának a törzse telis-tele van zuzmókkal.

A zuzmológia (hivatalosan lichenológia) nehéz tudomány, ezért csak ezt a szakállzuzmót (talán virágos; Usneda florida) naplózom.

Egyik-másik moha ugyancsak megállított minket. T. Levente segítségével írom a fajt: katalinmohát (Atrichum undulatum) találtunk; az első kép Levente fotója.

A végére 2 részlet az erdei ösvényekből.

Sok ilyet kívánok magunknak és az erre járó érdeklődőnek:)