Tavaszi szél vizet áraszt 1.

Jóbarátokkal gurultunk át Biharba, kicsit le is mentünk a térképről. Csodaszép tavasz fogadott kristálytiszta vizekkel.

Az elmaradhatatlan kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).

A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakori faj, itt azért meglepetés volt.

Sétáltunk, sétáltunk és élveztük a friss levegőt.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) csillagvirággal, és

szólóban, árnyékban.

Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)

A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).

Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.

Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).

A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),

és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)

Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.

Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.

Felfedeztük, teccett, visszamentünk

Május elején hirtelen felindulásból összehoztunk egy jó kis túrát, a korábban felfedezett részeken barangoltunk és fotóztunk.

A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az első, mintegy alapozásként.

Egy szép fehér színű, némileg ritkább odvas keltike (Corydalis cava). Legközelebb nagyobb mélységélességgel...

A fennsík belső részén találtam a forrást, a kövek között friss víz tör a felszínre. A nyomokból ítélve a pásztorok természetesen ismerik:) Naplózom a mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Ugyanitt képeltem a bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis), talán ez az első kép a növényről a blogon.

És a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Sok-sok megjelenése-arca van a növénynek és mindegyik csodaszép.

Zárásként a havas Nagy-Bihar. Ezzel a képpel indultunk vissza, hosszú negyedórákat hallgatva.

Ha lehetőségünk lesz rá, visszatérünk.

Bihar járatlan útjain

A Déznai vár 'meghódítása' után visszatértünk a környékre, gyakorlatilag a Bihari-hegység déli részeire, és töredezett erdészeti utakon barangolva, azokról rövidebb sétákat téve fotózgattunk. Úgy a negyedik megállónál találtunk szépet-érdekeset. A csillagvirágot óvatosan dunai- vagy ligeti csillagvirágként (Scilla vindoboniensis) naplózom.

A csillagvirágos hegyoldal elég meredek volt, de jól éreztük magunkat, jól esett nézgelődni, mókolni a fényekkel. Így fotóztam meg a bogláros szellőrózsát (Anemone rannunculoides),

és így történt, hogy pár száz méterrel arrébb belebotlottunk a kakasmandikóba (Erythronium dens-canis). Pestiesen szólva óriási 'fless' volt:) Aki utána olvas a növény határon belüli előfordulásának, az jobban érti az érzést, és a növény is gyönyörű.

Az élmény elég volt ahhoz, hogy lendületet vegyünk, és a lovakat még rosszabb hegyi utakra tereljük. Többször megálltunk hűteni... Íme a jutalom:)

Szó nélkül gyönyörködtünk vagy negyed órát, aztán sétáltunk egy hosszabbat. Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) csillagvirággal a háttérben.

Bimbós és

hóvirágos kakasmandikó. A hóvirágot óvatosan kikeleti hóvirágnak (Galanthus nivalis) határozom.

Bónuszként tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

Nincs vége... Folytatjuk a szemétszedést, a felfedezéseket, a fotózásokat, tesszük a tehetőt. Akkor is:)