Novemberi madarászat

November elején jutott idő madarászni. Az első kép életlen, de talán mutatja, hogy érdemes távcsővel vagy fotómasinával elindulni.

A gyűrűzésből mutatom a nád talán legszebb lakóját, a barkóscinegét (Panurus biarmicus), ez egy hím madár,

a sok helyről ismerős ökörszemet (Troglodytes troglodytes),

és egy ritkább vendéget, a zsezsét (Acanthis flammea).

Kedves jelenet volt, ahogy gyakorlott madarászok és ügyes fotósok telefonokkal szorgosan fotózzák a madarat. Ennyit fejlődött az a technika, ami kábé mindenkinek elérhető.

Jutott idő a leskunyhóból fotózgatni. A ritkán látott fajokat nem vágom, ezért TB segítségét megköszönve írom, hogy a képen az előtérben nagy pólingok (Numenius arquata), hátrébb havasi partfutók (Calidris alpina), récék és sirályok szedegetnek.

A pólingok aztán közelebb jöttek valamivel (az utolsó két képen azért vágtam valamennyit).

A végére egy indulni készülő dankasirály (Chroicocephalus ridibundus).

A Turjános

Ócsa határában különleges védett területet találunk, a Turjánost, ami egy ősi Duna mederben kialakult, a jégkorszakból megmaradt lápvidék.

A Turjános közvetlen közelében lévő Madárvártára hosszú évek után tértem vissza, és a gyűrűzésbe belefért némi fotózás. A képen egy ökörszem (Troglodytes troglodytes). A madár elég emberbarát, szívesen látogatja portáinkat, ligeteinket.

Egy tájkép,

és a közönséges komló (Humulus lupulus), ami szépen felfut a fákra, bokrokra. Nemesített változatait, ehhez hasonlóan magas kordonokra futtatják.

Egy tájkép,

és a hozzá illő balzsamfű vagy vízimenta (Mentha aquatica).

Egy tájkép,

és akkor a növények közül féltucat. Régi gyógynövényünk a tövises iglice (Onosis spinosa).

A hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) friss levelei a szegénységben asztalra kerültek, elvétve ma is gyűjtik.

A sziki cickafarknak (Achillea aspeniifolia),

és az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis) külön örültem. Ide való, honos fajok.

A kanadai aranyvesszőnek (Solidago canadensis),

és a magas aranyvesszőnek (Solidago gigantea) nagyon nem. Özön fajok, tönkre- és használhatatlanná teszik élőhelyeinket.

A végére még egy piros övesbagoly (Catocala nupta).

Jártunk a faluban, az ócsai öregtemplom érdemes hely. Kép bőséggel van róla, jó volt fotózgatni, csendben lenni, de a poszt így is hosszú, ezért a kirándulás ezen részét most nem naplózom.

Fagyos-havas Szana

A hónap utolsó napjaiban a nagyvárosi ügyintézés után Szanazugnak vettem az irányt. Nagyjából a falu szélén észleltem a téli vendéget: nagy őrgébics (Lanius excubitor). Tudom, hogy előfordul a környékünkön, de ritkán akad lencsevégre; ez az első kép a blogon a madárról.

Az időjárást ezzel a két képpel naplózom.

Innét gyalog indultam az üdülőfalucska most néptelen házai felé. Az ökörszemről (Troglodytes troglodytes) egyetlen gyenge kép készült. Naplózom, mert jelzi, hogy a fagyos mínuszokban is akad érdekesség. Igaz, egy halk beszélgetés is elvonja a figyelmet, vagy megriasztja a madarat.

A kékcinke (Cyanistes caeruleus) a kevésbé gyakori énekesmadarak, és az ökörszemhez hasonlóan az "odahallgatós" kategóriába tartozik.

A harkályos kopácsolás egy fokkal feltűnőbb, viszont a mester -esetünkben a fekete harkály (Dyrocopus martius)- magasan, a sűrű ágak között dolgozott. Kellett vagy negyed óra lassított felvétel, mire megfelelő helyet találtam a fényképezéshez.

Van még itt egy vörösbegy (Erithacus rubecula),

és a végére fenyőrigók (Turdus pilaris).

Némi ötletelés meg egy fehér lepedő kellett, hogy kitaláljam a megközelítést. A végeredmény az induló helyzethez képest kifejezetten elfogadható:)
A madarak mind védettek, és két faj közülük komolyabb eszmei értéket képvisel.

Ókígyós, kastélypark

Tavaly ilyenkor hó nélküli januárunk volt, valahogy elmaradt a naplóból az erdei fülesbagoly (Asio otus). Régi telelőhelyük a kastélypark.

Szintén tavalyi a vörösbegy (Erithacus rubeola), rövid időn belül többször előkerült.

A 2017-es képek szép havas környezetben készültek.

Az ökörszemet (Troglodytes troglodytes) csak feljegyzem, mert a kép igen gyenge lett. És újra vörösbegyek:)

A mogyorót közelebbről nem határozom, de a képet naplózom.

Még egy rendhagyó kép a kastélyról.

A gazdaságban a lovakkal komáztam,

az istálló körüli fákon citromsármányok (Emberiza citrinella) üldögéltek, 20 példány simán volt, plusz a pintyek, verebek. Sajnos elég magasan, ezt a képet vágással igazítottam "olvashatóvá".

A végére egy szajkó (Garullus glandarius), itt is kellett a szoftver segítsége, mert az eredeti ellenfényben alig látszik valami.

A madarak a kastélypark lakói, emberjárta helyen élnek, (mégis?) óvatosak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy érdemes csendben sétálni és rájuk figyelni:)

Bújócska a téren:)

A kötelező házimunkák után rövid sétára indultam.

A fehérbe öltözött világban színeket keresgéltem.

A sokhónapos tűztövis egész másként mutat a zúzmarás időben; közönséges tűztövis (Pyracantha coccinea) hibridje, valószínűleg Orange Ch.

A tér egyik szegletében kedves szobor, vallásos népek állították pár éve. Apró csoda: életre kelt a virág Teréz kezében:)

Gyanús mozgást észleltem a bokrokon, ezért elnyargaltam a megfelelő üvegért. Visszatérve sikerült azonosítanom a mozgást: ökörszem (Troglodytes troglodytes) keresgélt.

Kedves bújócska kezdődött az aprócska madárral.

Egyik oldalt a főút, körülöttem kocsma és más kevésbé fontos intézmények:), lakóházak - ez városkánk központja, lakásomtól ráhagyással 50 méter. Azt akarom mondani, hogy a természet az ajtón kilépve kezdődik.