Rám-szakadék

Esztendőnyi halasztás után összeszerveztük a túratársakat. Időben indultunk, így kábé 6,40-kor Nagymaroson kávéztunk, és a 7,00-es kompjáraton már a táj hatása alá kerültem:)

A csipet-csapat némileg kételkedett a túra 1szerű teljesíthetőségében, talán volt, aki tartott is tőle. Azért szépen nekiindultunk a Malom-patak völgyében. Megnéztük az egykori táborozó helyet a Szőke-forrásnál és szépen bekanyarodtunk a Rám-szakadékba. A ráhangolódást a természet adja segítségként. A nagyon kényelmes részek is hosszan kanyarognak.

A tragikusan elhunyt tűzoltó emlékhelyén kicsit elméláztunk, miközben sokadjára varázsoltak el a szelíd Visegrádi-hegyek. A Galbena szurdok után nem vészes leküzdeni az akadályokat.

Megszokott rend szerint a Lukács-árokban kanyarodtunk vissza kényelmes sétával.

A kápolnánál jól esik a pihenő. A rendes turistáknak köszönhetően a terület tiszta, maradásra invitál. 

Itt még úgy gondoltam, hogy ebédelünk, aztán a Duna parton lazítunk és indulunk vissza. Hát jó kis folytatás kerekedett:).

Dunakanyar

Néhány napot a Dunakanyarban táboroztam gyerekekkel, igazi szabadság kerekedett belőle. A Szent Mihály-hegy az ebéd irányából:)

Igazi, uwás örömök - mer' ilyen is van... Szemben a Börzsöny meredek letörése a Dunára, közelebbről a Szent Mihály-hegy.

A kishajóval átkeltünk és felmásztunk a barlangokhoz; a Dunakanyar fentről, emlékeim szerint a magasság 295m. 

A lepkét lefele jövet találtuk, határozás folyamatban.

Másik nap, másik túra. Igényes részlet az egyik patakparti pihenőről, Dömös természetesen.

Erdei pihenő a Rám-szakadék közelében.

Egy kép a kanyargó Malom-patakról és egy másik a Rám-szakadékból. Túravezetőként többet nem fotózhattam, a terep és a lelkes ifjúság igényelte a zodafigyelést.

Kölök korom emlékei és a 20 évvel ezelőtti táborok élményei váltak újra elevenné. Naggyon jól esett:)