Dévaványa-Réhely 2.

Az előző poszt folytatása növényekkel és a visszaúti ráadással.
Sziki kocsord (Peucedanum officinale) friss hajtásai.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum vulgare).

Annyira kiestem a növények közül, hogy a közönséges spárga (Asparagus officinale) meghatározása gondot okozott...

Ez a növény viszont jogosan okozott nehézséget, hiszen egyrészt nincs képem róla, másrészt aki segített a határozásban, azt írta, hogy ritka. Találtam a neten nemzeti parkos írásokat, azokban összesen kétszer, két különböző helyen szerepel a növény, meg egy múzeumi találat is akad a megyeszékhelyről. Annyit írok fel, hogy a borágófélék vagy érdeslevelűek családjába tartozik, ahová például az ebnyelvűfű, a nadálytő is. Ragadós magiszák (Asperago procumbens). Történetesen fekete nadálytövet fotóztam is, de a képet most nem teszem fel.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) viszont még némi gondolkodással azért beugrik:-)

Már visszafele kellett megállnunk emiatt a gyönyörű árokpart miatt. Az eltűnőben lévő mocsaras vízi világ utolsó nyomai... (A tájkép elég gyenge, de már szorított az idő.)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) tömegesen virított,

és találtunk korcs nőszirmokat (Iris spuria) is.

Köszönöm a botanikaforum növénytudóinak szíves segítségét, a növények felét ők segítettek meghatározni.

Tavaszi csodák

Március közepén a Kiskunsági Nemzeti Park déli csücskébe kirándultunk. A vizes réteknél körülbelül 1 méterrel magasabban fekvő mozaikos gyepmaradványokon tavaszi héricset fotóztam (Adonis vernalis).

A korcs vagy fátyolos nőszirom (Iris spuria) tavalyi, száraz példányait útközben sikerült leképelni.

Szakvezetéssel látogattuk meg a kiemelten védett Csodarétet, az egyhajúvirágot szám szerint nyilvántartják (Bulbocodium versicolor), még éppen láttunk virágzó példányokat.

Az aggófüvet a homokos útszélen képeltem, a mintázata tecc.

A báránypirosítót -hivatalosan homoki báránypirosító- (Alkanna tinctoria) eddig nem ismertem. Élőhelyének kulcsa a meszes homok. Erős festékanyagot tárol, amivel a bárányokat jelölték a pásztorok, szerintem textilre is jó. Kipróbálni azért veszélyes, mert a növény védett.

A túra végén a túratársakkal csak behoztunk 2zsák szemetet a területről. Ezen felül jót jártunk, nagyokat néztünk:) a fás legelőkön meg a homokvidéken.

Kis-Sárrét

A tájat kiválóan ismerő tudóshoz csatlakozva jutottam el a Kis-Sárrétre, annak is egy kevéssé ismert részére. 8 körül kezdtük a fotózást, és bár májust mutat a naptár, a fények már élesek; a terep nehézkes, mocsaras, zsombékos és vizes.

Az egyik színező az apró lucerna (Medicago minima).

Érdekes hangulatot ad a területnek a karcsú fényperje (Koeleria cristata).

A hölgymált megismerem, ezúttal az Alföldön csomós hölgymált fotóztam (Hieracium cymosum).

A tövises iglicét például a Kígyósi pusztáról ismerem. Ő tövis nélküli tiszaháti iglice (Onosis spinosiformis), mifelénk ritka.

A bujdosó mákot (Papaver dubium) egy felhagyott földúton találtuk, nekem remek pihenés csak azzal foglalkozni, hogyan lehetne elfogadhatóan megfotózni.

Az Alföld és a terület ékessége a korcs nőszirom (Iris spuria), röviden összefoglalva: pazar:-)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) a zsombékos közepén virított. Nem sok választásom lévén, bemásztam: hátizsákostúl, nagyteléstül, állványostúl. A látvány és az érzés kárpótlás:)

A területen 450 növényfaj él, a fentieken kívül láttunk és megnéztünk még vagy kéttucatnyit. Szeretnék visszamenni fotózgatni, úgy 20-30 éven keresztül:) Köszönöm útitársamnak a közös fotózást!

Sárréti kirándulás 2.

Nádas, bokros, korábban vizes réten képeltem a kecskerutát (Galega officinalis).

Ugyanitt találtuk a borzas füzikét (Epilobium hirsutum). Elég gyakori gyógynövény, de mint annyi esetben, csak most figyeltem fel rá. És közelebbről megnézve, igen szép.

Varjúmák (Hibiscus trionum), az egyik dűlőúton fotóztam.

A korcs nőszirom (Iris spuria) jeles és védett szépsége a tájnak. Elvirágzott, de feltétlen naplózom.

Forgalmas autóút mellett vettük észre a kék szamárkenyeret (Echinops ruthenicus). Magas, szép és védett növény. Jópár példányt találtunk borzas füzikék és aggófüvek társaságában.

"Ott tenyészik a bús árvalyányhaj, / S kék virága a szamárkenyérnek, / Hűs tövéhez a déli nap hevében, / Megpihenni tarka gyíkok térnek." Petőfi 22 évesen tudta, pár éve már én is ismerem. Igaz, már jócskán elmúltam 22:)

Virágzó szépségek

Kivirágzott a macskahere (Phlomis tuberosa), három kép róla.

A korcs nőszirom (Iris spuria) is kivirágzott, kábé félóra jutott rá. Mire visszamentem (látszik, hogy kellett volna), már el is virágzott. Valamit elcsíptem a növény habitusából és hátha átjön a képen.

A következő kép szélét sajnos nem én vágtam le, egyszerűen elbénáztam...

Fajtársait láttam vizek mellett, fejben már született 1-2 ötlet:), ha unatkoznék vagy nagyon megutálom az adminisztrációt, irány a Hortobágy-Berettyó:)

Bó, bim-bó

Az emlegetett macskahere (Phlomis tuberosa) bimbózik, próbálgatom képelni és dokumentálni. (Árnyékban lakik és későn jutottam hozzá...)

A korcs nőszirom (Iris spuria) ugyancsak bimbózik, sikerült a tavalyi és az új bimbós növényt egybeképelni.

Van egy tölgyneveldés projektünk, a magvetéstől kezdve gondozzuk, szeretnénk, ha minél inkább természetközeli módon alakulna. Örömünkre a gyöngyvirág (Convallaria majalis) elég jól beindult, szépen terjeszkedik. Pestiesen szólva "nagy fless":))