A Béli-hegység lábánál

Közel van, sikerült a csipet-csapattal megjárni Dézna nem túl magas várát. Kereken 389 méter alacsonyra kapaszkodtunk, ráadásul 205 méterről indultunk. Két tájkép a vár tetejéről.

Jól éreztük magunkat, jól esett a mozgás, amit nem lehet és nem is akarok naplózni. A tavaszi virágokat azonban nagyon is. Nekem a dunai szegfű (már) mond valamit, de gyanús volt. A magyar szegfűvel (Dianthus pontederae) való hasonlóságot nálam gyakorlottabbak megerősítették, ezért így naplózom.

Azt írták a növényhatározós fész csoportban, hogy "ernyős sárma alakkör, amibe 3 nagyon hasonló küllemű faj tartozik, és amiket csak az érni kezdő termés helyzete alapján lehet egymástól biztosan megkülönböztetni. A Wiki viszont ismeri a fajt önállóan, tehát így marad (Ornithogalum umbellatum). Plusz ittam egy sört a megrázkódtatásra.

Az ösztörűs veronikát (Veronica chamaedris) pontosan megtippeltem.

A borsos varjúháj (Sedum acre) már szintén ismerős, 2016-ban ugyanitt megtaláltam.

Ide teszem az ismeretlen ismerőst, visszatérek rá.

A kirándulás legjobb találatát egy utitárs mutatta, el is mókoltam vagy 20 percet a fotózással, talán volt 5-6 példány a sziklás-bokrosban. Hegyvidéki faj a füles kosbor (Orchis mascula subs. signifera), természetesen védett. Elég sokat forgattam a határozót, és helyesen tippeltem a fajra.

Zárásként egy olyan rét, ami kábé a kalandvágyó botanászok paradicsoma, meg sem próbáltam részleteket fotózni...

Bükki tájak 2.

Kövirózsával faluhelyen is találkozhatunk, amire emlékszem, az a fali kövirózsa. Amit a Bél-kő környékén találtam, az a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) lesz, ami a kőtörőfű-virágúak rendjébe tartozik.

Találó a növénytani rend elnevezése.

Itt háztető mohával (Tortula ruralis),

itt pedig a szintén a kőtörőfű-virágúakhoz tartozó borsos varjúhájjal (Sedum acre) szomszédol;

végül egy virágzó példány.

A mezei csormolya (Melampyrum arvense) enyhén mérgező. A legelő állatoknak a színével jelez, azok meg értik a jeleket:)

Szintén mérgező növény a közönséges méreggyilok (Vincetoxicum officinale).

Találtam néhány példány fehér szamárkenyeret (Echinops sphaerocephalus)

és gyapjas aszatot (Cirsium eriophorum).

Az erdei derécét (Epilobium angustifolium) eléggé eltérő helyeken találtam meg. Ideje lenne teába kipróbálni, jókat írnak róla.

Őt közönséges napvirágnak naplózom (Helianthemum ovatum), nagyon szép kis növény.

A berkenyék ritkák az Alföldön. Hozzáértő segítséggel merem leírni, hogy lisztes berkenyét (Sorbius aria) fotóztam.

Ez a növénysor rendesen feladta a házi feladatot, amit segítséggel oldottam meg. Köszönöm Csukóka, Barkócza, vlbalmaz és TarL olvtársak segítségét, 5 tétel saját határozás.

Dézna vára 2/2.

A Fehér-Körös a vár alatt folyik, a partján találtam az aranyos veselkét (Chrysosplenium alternifolium).

Vörös acsalapu (Petasites hybridus) veselkékkel a háttérben. Érdekes, hogy a növény az őszirózsafélék családjába tartozik. Ott fotóztam, ahol lennie kell "hegyvidéki patakok partján, nedves réteken". Utána olvasva kiderül, hogy óvatosságot igénylő évelő gyógynövény.

Odvas keltikét (Corydalis cava) a folyóparton és fentebb is találtunk.

A kónya vicsorgó (Lathraea squamaria) lombhullató fák gyökerein élősködik. Ez a második megfigyelésem a növényről, a hegy aljában találtam.

A szártalan kankalint (Primula vulgaris) több helyen, volt, ahol tömegesen láttuk. Óóó, nekünk alföldieknek már ez önmagában nagy csoda:)

A nemes májvirág (Hepatica nobilis) már figyelmet kíván, így azonban több helyen rátaláltunk.

A következő növényeket a sziklák között fotóztam. OZS segítségével az elsőt borsos varjúhájnak (Sedum acre),

a másodikat galambláb gólyaorrnak (Geranium columbinum) határozom.

Ikrás fogasír (Dentaria glandulosa),

bogláros szellőrózsa (Anemone rannunculoides), és

berki szellőrózsa (Anemona nemorosa).

Nem bírtam ki, újra kotorásztam a határozókban és a neten, próbáltam leveleket, sziromvirágokat, élőhelyeket összehasonlítgatni. Ennek összegzéseként óvatosan erdei galambvirágnak (Isopyrum thalictroides) határozom a következő növényt:

Találtunk még pettyegetett tüdőfüvet (Pullmonaria officinalis), erdei kutyatejet (Euphorbia mygdaloides). A határozásra váró fajokkal együtt első körben nekem bőven jó ennyi:)
Köszönöm a segítséget OZS-nak, aki több növényfajt pontosan meghatározott, és szintén segítségével 2 elírást kijavítottam.

Börzsönyi csúcstúra 2/2.

A havasi cincér (Rosalia alpina) a Börzsöny egyik ékessége, a DINP jelképe. Nevével ellentétben öreg lomberdeinkben lakik. A tölgyvitéz közelében találtunk belőle néhány példányt. Nagyon szép élőben is. A csápja kimozdult a dof-ból:)

A képek naplózásakor mindig utána olvasok a látottaknak. Így derült ki, hogy az erdei deréce (Epilobium angustifolium) kellemes ízű gyógynövény, napi teákba lehet(ne) használni. Emlékeim szerint keveset láttunk belőle.

A hegygerincen, sziklagyepen borsos varjúhájat (Sedum acre) fotóztam.

A sárga- vagy nagy gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már ismerős:), láttuk néhány helyen.

Kis fehérsávos lepke (Neptis sappho) és

erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere).

Ez a virágos növény még ismeretlen.

Közönséges szurokfű vagy vadmajoranna (Origanum vulgare).

A dunai szegfű (Dianthus collinus) őshonos a hegységben. A Nagy-Hideg-hegyen találtuk, ahol korábban is.

Ugyanott, a turistaház közelében próbáltam leképelni a kacsafarkú szendert (Macroglossum stellatarum), amint a terjőke kígyószisz (Echium vulgare) virágaiból kóstolgatott. Jó torna volt lekövetni, az objektív viszont az egyik legolcsóbb kitobjektív. Nem megy elsőre, lőttem vagy kéttucat képet, aminek nagy része azonnal kuka, de így is bőven sikerélmény:)

A harangvirág határozására még visszatérek.

Már Királyrét felé ereszkedtünk, amikor a patakban észre vettem a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) lárváit -így hívják a hozzáértők- a víz alatt. Ez a puhatestű az ANP jelképe. A vizek szennyezése és az erdőirtás fenyegeti; mondjuk nem csak őt, hanem az egész patak élővilágát.

Ugyanitt fotóztam a nagy szarvasbogarat (Lucanus cervus) és

az erdei békát (Rana dalmatina).

A farkasölő sisakvirágot (Aconitum vulparitum) jegyzem, bár nincs róla rendes kép.
A rend kedvéért írom, hogy a fajok nagy része védett, néhány növény mérgező.
A friss levegőt, a jó társaságot, a kikapcsolódást pénzzel nem lehet megfizetni. És amint a képek mutatják, ér annyit a bakancsos kirándulás, mint bármelyik ismeretterjesztő műsor. Remélem, észreveszi az olvasó azt a gazdagságot, ami még a mienk, és a mienk is maradhat, ha vigyázunk rá.