2014. május 30., péntek

Konkolyos

Estvéli kunhalomfotózásra álltunk meg Csongrád határában. A dombalji tanya oldalában kultúr virágos rét fogadott. A kép jobb oldalán a lényeg, azaz a védett vetési konkoly (Agrostemma githago).
Egy közeli részlet:
Kunhalom, búzatábla, kölök kukoricás, pipacs, túratársak, studenka - barátságos alföldi pillanatkép a túráról. Ez is békesség, kerekség, harmónia:)
Ellenfényes kísérletek...

Vissza irányban vettem észre a másik, még kiválóbb fajt, a búzavirágot (Centaurea cyanus). A kép előterében kéklik.
Egyetlen nap, nagyszerű változatosság. Száz kilométeren belül, a leigázott természet maradványaiban.

2014. május 28., szerda

Mézes legelő

Egyik útitársam autóból vette észre a villanásnyi szokatlan látványt Csongrád határában. Szerencsémre visszakanyarodtam és olyan szántóföldi kultúrával találkoztunk, amit csak utólag sikerült beazonosítani. A virág közelről:
Mézontófüvet (Phacelia tanacetifolia) vetett a gazda.
Észak-Amerikából került hozzánk a növény. Főként méhlegelőnek, de zöldtakarmányként, zöldtrágyaként is hasznosítható, kiskertekbe a látvány miatt ültetik, ráadásként vonzza a pillangókat. Vetés után nehezen indul a növény, de a tét hektáronként 20-30 tonna zöldtakarmány vagy 7-800kg méz.

A látványt, az érzetet tovább fokozta a fények játéka. Belefeledkeztem:)


Útitársaimnak én köszönöm:-)!

Tőserdői nefelejcs

Baráti társasággal mentünk túrázni-levegőzni-fotózni a Tőserdő környéki vizes rétekre, holtágakhoz. Bekukucskáltunk a pangó vizekre.
A réten kedves és jónevű ismerősre bukkantunk: kakascímer (Rhynantus rumelicus) virággal és virágzás után.

A sordély (Emberiza calandra) az egyik réten vadászgatott. Méltányos udvarlást (értsd: lopakodásnak csúfolt fogócska:) követően fotózhattam meg.
A fotózás meglepetés növénye a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris), a kereső éberségnek köszönhetően fedeztem fel. Békésben igen lehetetlen helyekre szorult vissza, jobbára telével képeltem, nehezen megközelíthető vizes helyeken. Itt pont annyira volt a mocsárban, hogy vállaljam a dagonya kockázatát.


Egy lepke a mocsár széléről: homokóra-bagoly (Dysgonia algira), köszönöm Antiopa fórumtárs segítségét az Index lepkész topikból.
Zárásként egy kép a magasabb fekvő erdőkből, ahol szerencsére engedik és védik a természetes folyamatokat.

2014. május 26., hétfő

Vizes legelőkön - lepkék

A lepkék világával néhány éve ismerkedem. Jelenlétük, mennyiségük, mozgásuk önmagában bemutatja a területet. Tápnövényekhez, éghajlati viszonyokhoz, időjáráshoz igazodik életritmusuk. A túrán megfigyelt és leképelt lepkék következnek.
A növények nevét kiírom, azért, hogy 1 helyen legyen a zokosság:) A fajokat helyenként már megtippelem, de nagyon kell a kartácsok segítőkészsége, amit most Razor-nak köszönök meg (Index, lepkész topik).
A nőstény répalepkét (Pieris rapae) réti kakukkszegfűn képeltem.
A hím erdei busalepke (Papilio sylvanus) ökörfarkkórón üdögélt.
Az acélszínű csüngőlepkét (Zygaena filipendulae) már ismerem, ezúttal mocsári kosboron találtam. Sajnos nincs jobb képem...
Fekete medvelepke (Arctia villia), a kartácsok szerint hibátlan hím, erdőben fotóztam.
Közönséges boglárka (Polyommatus icarus), hím.
A nikonos fotóstársaknak ajándék felvétel:)
Kettővel korábbi posztban naplóztam a nagy tarkalepkét, ő búzavirágon pihent.

Vizes legelökön 2.

A rét a traktorút mellett fekszik, ezek őszi kikericsek (Colchium autumnale).
A növény ősszel virágzik, ezért igen érdekes a májusban, a levelek között fejlődő toktermés - ez látható a képen.
Tájkép.
Alapobjektívvel gólyát? Igen:)
Többször láttam már rózsaszínű cickafarkot. Időnként azt gondoltam, hogy rosszul emlékszem vagy hasonló növénnyel keverem:) De igen, létezik, ő az: sziki cickafark (Achillea asplenifolia), látványban és illatban rokon a mezeivel, viszont nem gyógynövény. Kabócáék szintén ismerik, az ő bölcsijük az a fehér nyálkás hab.
Orchideás rét.
Az egyik erdőben elvirágzott bókbangót (Ophrys sphegodes) fotóztunk. Az elmúlt 20 évben élőhelyeinek feléről eltűnt.
Láperdőben találtuk a közönséges vagy tojásdad békakontyot (Listera ovata).

A táj egy másik arca.
És a végére némi játék. Őrmester kitartóan, nyávogás nélkül túrázott velünk, az egyik pihenőnél pedig lelkesen csobbant:)
Jól esik örülni tájnak, a színeknek, a társaságnak. Mert élmény a javából:) Az úton fotózott lepkéket külön posztban hozom.

Vizes legelőkön 1.

Május végén baráti társasággal Pest megye déli részén túrázgattunk. A szántók szélén vetési konkoly (Agrostemma githago) és búzavirág (Centaurea cyanus) állított meg. A konkoly mérgező, de annyi vegyszer került közhasználatba, hogy mostanra védetté ritkult.
Búzavirág pipacsos látvánnyal. Szerintem a kép nem rossz:), élőben mégis sokkalta szebb. Nehéz összefotózni a tájjal. A búzavirág régi gyógynövény, népi nevei a Wiki szerint: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, kékvirág, sukollat, vadpézsma, vetési csüküllő, imolya, kék konkoly.
Ugyanez kicsit közelebbről: búzavirág nagy tarkalepkével (Melitaea phoebe).
És egy ráadás vadmák (pipacs, Papaver rhoeas). Most figyeltem fel rá, hogy a pipacs a boglárkavirágúak rendjébe tartozik.
Régi ismerős a Körösök és a Tisza árteréből a réti iszalag (Clematis integrifolia); vízjárta legelőn találtuk. Kicsit szűk, de muszáj volt vágni...
És a meglepetések, az orchideák:) Az első a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), háttérben a mocsári:)
Mocsári kosbor (Orchis laxiflora), ha nem is tömegesen, de elég szépen. Legelők vizesebb szélén bőven találtunk csodálnivalókat...
A réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) szintén jól érzi magát a nedves réteken és kaszálókon. Ahogy figyelgettem, inkább az árnyékos részekre húzódik.
Esztétikai-botanikai-kárpátmedencei gyönyörűség. Életérzés a javából. Pazar. Non plus ultra;-) Ilyen réteken jártak eleink. Leheverednék, de sokszázer forintnyi érték lakik minden négyzetméteren.
A szárazabb legelőkön a kakascímer (Rhynantus rumelicus) köszönt rám, az idén ismerkedtünk össze az észak-békési legelőkön.
Naplózom még a fehér zászpát (Veratrum album) és a kányabangitát (Virburnum opulus) - mindkettőt erdő és rét találkozásánál láttam. Az az elhatározásom, hogy mindig fotózok és naplózok tájképet, mert az a keret, az érték, az őrizendő. Folytatás következik.