Közeli séta meglepetésekkel

A közeli nagyváros határában indultunk fotós sétára, Kocziszky Andreához csatlakoztunk néhányan.
Ennek a növénynek csak a levelét fotóztam le, mert elég különleges (magát a növényt sajnos nem). Segítséggel tudom, hogy citromkocsord (Peucedanum oreoselinum) "árnyéki levele".

Régi ismerős a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale).

Erdei varázslófű (Circaea lutetiana),

közönséges bojtorjánsaláta (Lapsana communis).

Erdei tájkép az egyik hagymás nyiladékról,

aztán egy érdekesebb erdőrészlet.

A kontyvirág termése elég jellegzetes. Hogy melyik a két lehetséges közül, azt (még) nem tudom.

A kastélypark félreeső szegletében találtuk meg a széleslevelű nőszőfüvet (Epipactis helleborine). Azt olvastam az egyik leírásban, hogy körülbelül 10 év mire virágot hoz, cserébe 25-30 éven keresztül díszít. Ahol felbukkan, bármennyire is bolygatottnak tűnik a terület, azt érdemes megbecsülni és megőrizni. Védett természetesen.

Két képet kaptam a növényről Andreától, hozzájárulásával illesztem ide. Köszönöm, és szívesen ajánlom blogját a gombamania.blogspot.com címen.

Az általam nem ismert növények határozásáért köszönet illeti KA és BÉI természetszerető olvtársakat.

Pusztai séta

Április közepén a Kígyósi-pusztán sétáltam, levegőztem, fotóztam. Ürmös-kamillás táj, sokdimenziós hangulat: folytonosság, fűszeres illatok, csend és szellő, színek-árnyalatok, távoli vonatfütty, élő térkép.

Zsályás-kamillás részlet.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) az új kilátó miatt megbontott talajon.

Pusztai sárma (Ornithogalum kochii), üröm és...

...kontyvirág az erdő szélén.

Lószúnyoggal fogócskáztam az ellenfényes fotóért.

A terület másik részéről madarakat naplózok, sorrendben rozsdás csuk (Saxicola rubetra), sordély (Emberiza calandra) és sárga billegető (Motacilla flava).

Egyszerű séta ismert területen. Belépő nem kell és mégis mennyi minden előkerül. Nem egyszerűen megnézhető, hanem ez maga a táj.

Helyben

A februári terepszemlén meglepően sokat láttunk, ezért többen figyeltük a kontyvirág nyílását. Amikor elérkezett az ideje, állványostul, szép reggeli időben terepen voltam, méghozzá a falu szélén lévő erdőben. Mostani tudásommal foltos kontyvirágot (Arum maculatum) fotóztam.

Az állványt eltéve sétára indultam. Tavaszi ébredés.

Örömömre előkerült az az érdekes fácán, amit télen, csoportos kiránduláson csak távolról láttam. Most is óvatosan figyelt felém,

aztán lassan összebarátkoztunk. El-el tűnt, aztán mindig csak elém került. Udvariasan, szép gondolatokkal és halk mondatokkal feleltem arra, amit madármódon elkotyogott:) Harmónia az öreg tölgyek alatt...
Kínából hozták, királyfácán (Syrmaticus reevesii).

Igen szép madár; hazájában a vadon élő állomány védett.

Tőserdő rózsái

Nagy késéssel, 2014. márciusában folytatom a beszámolók sorát. Élmény, megfigyelés bőven akad:) Baráti társasággal túráztunk Lakitelken, a Tisza-holtág élővilágát próbáltuk meglesni. A sárga vízitök (Nuphar lutea) szép foltokkal fedi a vizet, sajnos ott a szemét.

Közelről már látom, hogy a kép bal széle lehetne jobb:)

Lementünk a térképről, állóvizes, mocsaras élőhelyen nézgelődtünk. A védelem megőrzi az ősi sokféleséget: gémekkel, kócsagokkal, kárókatonákkal, vöcskökkel szemeztünk majd egy órát.

A lassú vizek egyik legszebb dísze a védett fehér tündérrózsa, más néven fehér tavirózsa (Nymphaea alba). A mocsár széléről próbáltam elfogadhatót képelni.

Végül a szikrai nagy vizes rét rejtett vizekkel és halkszavú, végtelen nyugalommal.

A vízi boglárkát (Rannunculus baudotii) a partszéli süppedősben, tulajdonképpen a bakancsom mellett fotóztam. Kompozícióra elég kevés választék adódott.

Az árnyas, bükkös gyertyános-tölgyes erdőből a honos foltos kontyvirág (Arum maculatum) termését mutatom. Nem csúnya, viszont az egész növény mérgező.

Az erdő jelzője nem szakszöveg, hanem tételes leírása a homoki erdőnek. Ezér' járunk Tőserdőre.

Kőrösi erdők

Eléggé elmaradtam a beszámolókkal, szerencsére fotózni azért el-el jutok. Többször bekukkantottam a dobozi és a gerlai erdőkbe, onnét hozom az április végén és május elején készült képeket. Erdei brekkencs (Rana dalmatina), védett. Az erdei úton hasaltam mellé a portré erejéig.

A gyíkfű (Prunella vulgaris) kellően gyakori, amíg nincs jobb, így veszem naplóba.

A kardoslepke (Iphiclides podalirius) szintén védett, és ugyancsak séta közben került lencsevégre.

A keleti kontyvirágot (Arum orientale) egy nedves erdőfoltban találtam, a szúnyog miatt csak erre a kompozícióra volt kapacitásom...

Az előbb említett helyen özön salamonpecsét díszlet. A kép életlen, de valamit hátha visszaad.

A védett kis apolló-lepkét (Parnassius mnemosyne) történetesen a gyíkfűn fotóztam, egy napsütötte erdei úton, elég éles fényekben.

Ismeretlen növényeink

Kedvenc területemen növényeztem, előre megfontoltan, tanulásként. A macskahere (Phlomis tuberosa) majdnem elvész a dzsungelben, pedig löszpusztai védett faj. Aki ilyet találna, annak érdemes még a Nemzeti Parkot is értesíteni. Embernyi növény.

Emeletes, örvös elrendezésű virága jellegzetes - itt még bimbózás előtti állapotban.

A következő növényt keleti kontyvirágnak (Arum orientale) tippelem. Frissítés: BÉI botanikus szerint alpesi a konyvirág (Arum  alpinum). Csoportosan jelentkezik és hajlamos a fűben eltűnni. Még ismerkedünk.

Végezetül a füstike füvet hozom, ami hivatalosan orvosi füstike névre hallgat (Fumaria officinalis) és gyógynövény. Egy kiskert erdő felőli részén találtam, a fentiekkel együtt. Ha az ember körbegazolja és legugol, egész pofás kis növény.