2017. április 17., hétfő

Zelemér

Debrecenben és a környékén rendszeresen adódik ügyintézés. Ezeket az utakat igyekszem összekötni némi fotós csavargással. 2017. áprilisában újabb szép helyet találtam meg: Zelemért. Itt egykor falu állt, és az Árpád-kor óta templomos hely. A most látható romok a XIV. századi gótikus templom feltárt emlékei.
Felhős, esős időben fotózgattam. Bírom az ilyen időt. Nemcsak a nyugalom miatt, hanem mert ad valami hangulatot, talán a föld illatát is érezni.






Még annyit, hogy a hely rendezett, gondozott, nagyon szépen kialakították. Le a kalappal.

2017. április 12., szerda

Kedvenc pusztánkon

Az egykori majorból a puszta felé kanyarodtunk.
Talán 3 perc múlva képeltem a madarat. Nem ritka, de nekem talán második képem róla. TB segítségével tudom, hogy sordély (Emberiza calandra); a kép erős vágás, de csak oldalról.
Ürmös-kamillás; mezei üröm (Artemisia campestris) és kamilla, azaz orvosi székfű (Matricaria chamomilla). Kölökkorunkból a naaagy kamilla mezőkre emlékszem, az ürmöt később fedeztem fel.
Erre a csigára még visszatérek.
Aggasztó, hogy április közepén már száradnak ki a tocsogók. A hínáros víziboglárkával (Ranunculus trichophyllus) még szerencsénk is volt, és remélem, elszórta a magjait.
Kökény kisasszony ünneplőbe öltözködik:)
A túzok már kipusztult a pusztáról, a vércséknek azonban szerencsére még kiváló élőhely. Ő vörös vércse (Falco tinnunculus), folyamatosan láttuk fajtársait.
Egy szép szamóca, hátha majd közelebbről is meghatározom.
A közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) ha nem is őshonos, de hozzátartozik vidékünkhöz. Az egykori tanyavilágban sokat ültették, és van, ahol most is mezsgyehatároló. Talán a tanyákról vadult ki vagy éppen valamikor itt tanya volt.
A következő helyszín amolyan csendes visszatérés gyerekkorunkba. Valamikor sokat csavarogtunk erre, az egykori marhahajtó úton. Nagyon jókor érkeztünk, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) gyönyörűen virágzott. Mondhatom, meghemperegtük a pusztát:)

És a végére egy tájkép az öreg tölgyekkel és az egykori országúttal.

2017. április 10., hétfő

Faluvégi bankázás

L. komámmal a szomszéd faluból indultunk a határba, amolyan fotós csavargásra. Még javában a házak között gurultunk, beszélgettünk, örültünk, hogy újra megyünk, hogy a régi szép idők, és hogy most merre, s hogyan kanyarodjunk.
Megilletődött hangulatomban a banka meg is lepett, de naplózom, mert még a faluban készült.
Innét már nagyon éberek voltunk, fotóztuk is a búbos bankákat (Upupa epops). Ezek vágatlan képek:)


A mezsgyék vékonyka szegélyében már javában költöttek a madarak. Egy bagoly
és egy örvös galamb (Columba palumbus) került lencsevégre (természetesen csak a földútról fotóztunk).
Az egykori kenderáztató oldalában nyár-fagombát (Lentinus tigrinus) és
bimbós mocsári kutyatejet (Euphorbia palustris) találtunk.
A gombahatározást OZS-nak köszönöm.
Innét kedvenc pusztánkra kanyarodtunk, a következő poszt az ott látott szépekről szól.

2017. április 5., szerda

Havas Bihar

Kedves meglepetésként L komámék előkerültek a messziből. Ennek örömére tettünk egy sétálós kört a Nagy-Bihar felé. A tavaszból indultunk felfelé.
Ahogy távolodtunk a falvaktól, úgy nyílt ki a természet. 



Jónéhány fotószünettel értünk a fennsíkra, ahol jó nagy sétával meglábaltuk a havas erdőket.
Engedtük magunkat elvarázsolni, nem is kerestünk más témát.





Egyetlen helyen találtam berki szellőrózsát (Anemone nemorosa). Külön sajnos nem fotóztam meg csak a krókusszal, cserébe elég sokat molyoltam a vágással és az árnyékokkal. Nem az igazi, de a faj legalább látszik.
Még egy nyugalmas havas-fenyves. Meg az aggodalom, hogy sokkalta többet kellene tennünk, hogy ez a táj húsz-harminc év múlva is legalább ilyen lehessen.
A képek egy része mobillal készült, méghozzá igen jó minőségben.
B., thanks for the nice pictures:)

2017. március 16., csütörtök

Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)
A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).
Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.
Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).


A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),
és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.
A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)
Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.
Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.