2017. január 27., péntek

Fagyos-havas Szana

A hónap utolsó napjaiban a nagyvárosi ügyintézés után Szanazugnak vettem az irányt. Nagyjából a falu szélén észleltem a téli vendéget: nagy őrgébics (Lanius excubitor). Tudom, hogy előfordul a környékünkön, de ritkán akad lencsevégre; ez az első kép a blogon a madárról.
Az időjárást ezzel a két képpel naplózom.

Innét gyalog indultam az üdülőfalucska most néptelen házai felé. Az ökörszemről (Troglodytes troglodytes) egyetlen gyenge kép készült. Naplózom, mert jelzi, hogy a fagyos mínuszokban is akad érdekesség. Igaz, egy halk beszélgetés is elvonja a figyelmet, vagy megriasztja a madarat.
A kékcinke (Cyanistes caeruleus) a kevésbé gyakori énekesmadarak, és az ökörszemhez hasonlóan az "odahallgatós" kategóriába tartozik.
A harkályos kopácsolás egy fokkal feltűnőbb, viszont a mester -esetünkben a fekete harkály (Dyrocopus martius)- magasan, a sűrű ágak között dolgozott. Kellett vagy negyed óra lassított felvétel, mire megfelelő helyet találtam a fényképezéshez.

Van még itt egy vörösbegy (Erithacus rubecula),
és a végére fenyőrigók (Turdus pilaris).
Némi ötletelés meg egy fehér lepedő kellett, hogy kitaláljam a megközelítést. A végeredmény az induló helyzethez képest kifejezetten elfogadható:)
A madarak mind védettek, és két faj közülük komolyabb eszmei értéket képvisel.

2017. január 22., vasárnap

A téli puszta

Jövet-menet kigurultam a puszta szélére és vagy 2 órányi időt sétára és levegőzésre szántam. Ismerek pár mozzanatot a puszta történetéből, és még több felsejlik a néhai pásztorok, földművesek elbeszéléséből, ráncaiból, hallgatásából. Időutazás a javából - talán ezért marasztalt a ballagó idő naplementéig.






2017. január 21., szombat

Ókígyós, kastélypark

Tavaly ilyenkor hó nélküli januárunk volt, valahogy elmaradt a naplóból az erdei fülesbagoly (Asio otus). Régi telelőhelyük a kastélypark.
Szintén tavalyi a vörösbegy (Erithacus rubeola), rövid időn belül többször előkerült.


A 2017-es képek szép havas környezetben készültek.
Az ökörszemet (Troglodytes troglodytes) csak feljegyzem, mert a kép igen gyenge lett. És újra vörösbegyek:)

A mogyorót közelebbről nem határozom, de a képet naplózom.
Még egy rendhagyó kép a kastélyról.
A gazdaságban a lovakkal komáztam,
az istálló körüli fákon citromsármányok (Emberiza citrinella) üldögéltek, 20 példány simán volt, plusz a pintyek, verebek. Sajnos elég magasan, ezt a képet vágással igazítottam "olvashatóvá".
A végére egy szajkó (Garullus glandarius), itt is kellett a szoftver segítsége, mert az eredeti ellenfényben alig látszik valami.
A madarak a kastélypark lakói, emberjárta helyen élnek, (mégis?) óvatosak. Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy érdemes csendben sétálni és rájuk figyelni:)

2017. január 20., péntek

Előkerült az egér:)!

A házban és a melléképületekben nem örülünk az egereknek, nem is kívánom senkinek. Akinek azonban nagyobb kertje van, érdemes tudnia, hogy fontos szerepük van a természetben, hiszen rengeteg rovart, bogarat, kártevőt, elhullott magot összeszednek. A működő és nagyjából egyensúlyban lévő rendszerben nem szaporodnak túl.
Elég nagy a kertem, ezért őszintén örültem, amikor a madáretető alatt megjelent Cin népének egyik tagja. A bemutatkozás elmaradt, így némi olvasgatással derült ki, hogy pirókegerem (Apodemus agrarius) van.


(A képek szigetelt ablaküvegen keresztül fotózva készültek.)

Bújócska a téren:)

A kötelező házimunkák után rövid sétára indultam.
A fehérbe öltözött világban színeket keresgéltem.
A sokhónapos tűztövis egész másként mutat a zúzmarás időben; közönséges tűztövis (Pyracantha coccinea) hibridje, valószínűleg Orange Ch.
A tér egyik szegletében kedves szobor, vallásos népek állították pár éve. Apró csoda: életre kelt a virág Teréz kezében:)
Gyanús mozgást észleltem a bokrokon, ezért elnyargaltam a megfelelő üvegért. Visszatérve sikerült azonosítanom a mozgást: ökörszem (Troglodytes troglodytes) keresgélt.
Kedves bújócska kezdődött az aprócska madárral.



Egyik oldalt a főút, körülöttem kocsma és más kevésbé fontos intézmények:), lakóházak - ez városkánk központja, lakásomtól ráhagyással 50 méter. Azt akarom mondani, hogy a természet az ajtón kilépve kezdődik.