2016. május 17., kedd

Felfedeztük, teccett, visszamentünk

Május elején hirtelen felindulásból összehoztunk egy jó kis túrát, a korábban felfedezett részeken barangoltunk; fotóztunk és töltekeztünk ezerrel ismét.
A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az első, mintegy alapozásként.
Egy szép fehér színű, némileg ritkább odvas keltike (Corydalis cava). Megérdemelt volna némi rekeszelést...
A fennsík belső részén találtam a forrást, a kövek között friss víz tör a felszínre. A nyomokból ítélve a pásztorok természetesen ismerik:) Naplózom a mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Ugyanitt képeltem a bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis), eddig kevésszer figyeltem fel rá, talán ez az első rendes kép a növényről a blogon.
És a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Sok-sok megjelenése-arca van a növénynek és mindegyik csodaszép.






Zárásként a havas Nagy-Bihar. Ezzel a képpel indultunk vissza, hosszú negyedórákat hallgatva.
Ha lehetőségünk lesz rá, visszatérünk.

2016. május 15., vasárnap

Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben fehér kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.
A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,
külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és
a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.
Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.
A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.
Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).
A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).
Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.
Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.

2016. május 4., szerda

Újabb kardosok

Növénytudó mentorom javaslatára egy megyeszékhelyhez közeli erdőt néztünk át amolyan "hátha találunk valamit" alapon. És lőn, egymástól távolabb eső foltokban jó kis kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) állományra bukkantunk:)


Az édeslevelű csüdfüvet (Astragalus glycyphyllos) és népi nevét, hogy héjaköröm kép nélkül naplózom. A mocsári vagy heverő iszapfűről (Lindernia procumbens) viszont van egy gyenge kép.
A fésűscsápú korhadékmolyt (Euplocamus anthracinalis) Jasius olv- és szaktárs határozta meg a lepkésztopikban. Magamtól tuti, hogy nem találtam volna meg, óriási köszönet Jasiusnak.
És van még egy nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), méghozzá a nőstény. A fotózás után biztonságosabb helyre vittem.
További megfigyelt fajok: közönséges orbáncfű, a bársonyos levelű lómenta, csilláros és fekete ökörfarkkóró, fekete nadálytő.

2016. április 30., szombat

Meglepetés kardosok

Április utolsó napjaiban kedvenc erdőmet szemléztük. Huszonéve vigyázunk rá, s most újra meglepett bennünket, méghozzá kardos madársisakkal (Cephalanthera longifolia). A természet titokzatos útjain került be az erdőbe, láthatóan jól érzi magát. Élmény ennek tudata.




A meglepihez jól illik egy csodáspók (Pisaura mirabilis). Az erdőben még nem tudtam, rendes olvtárs segített a határozásban. Azon fajok közé tartozik, akik nem készítenek fogóhálót; hanem rendesen vadászik: figyel és "lerohan". Emberre ártalmatlan faj.
A bogáncslepke (Vanessa cardui) már viseletes, de itt a helye.
Volt még kedvünk kutakodni, ezért kinéztünk a Kettős-Körös oldalában lévő maradványerdőkhöz. Fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum) az aljnövényzetből.
Érdekes virága miatt figyeltem fel a csíkos kecskerágóra (Euonymus europaea).

A húsos somot (Cornus mas) az erdőszélen találtuk. Nem őshonos, de finom. Kiderült, annyira jó gyümölcs, hogy ültetvényben is termesztik.


2016. április 17., vasárnap

Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.
Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,
a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.
A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.
Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)
és patakparton tömegesen.
A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.