(Hosszú kihagyással, fájdalmas hiányokat hordozva 2024. áprilisában folytatom a blogot.) Valahogy úgy adta a helyzet, hogy 2018. júliusában 2 autóval, 8-an vagy 9-en indultunk bóklászni és felfedezőbe a Királyerdő hegységbe.
A Wikin a "Karsztbokorerdő" címszónál azt írja, hogy ennek a mészkő alapközeten kialakuló "intrazonális erdőfajta" cserjeszintjében gyakori a húsos som (Cornus mas), szinte integetett, hogy álljunk meg, és nagyon guszta.
Nagyjából itt találtuk a csomós harangvirágot (Campanula glomerata).
Mai tudásommal azt mondom, hogy a Dámosi karsztfennsík képei következnek. Elsőnek egy időutazós kép.
Ezen részen több helyen megindultunk sétálni. Arra amerre ösvényt láttunk, vagy amerre kevésbé volt meredek... Ez a kép már fentről készült.
Szártalan bábakalács (Carlina acaulis), Magyarországon védett; a Bükki Nemzeti Park címernövénye. (A Királyerdő jóval közelebb van hozzánk, mint a Bükk:)
Győztük befogadni a látványt...
...nem lehet...
Leültünk, nem is nagyon beszélgettünk, méláztunk, én meg próbáltam lefotózni.
Aztán csak gurultunk tovább. Visszatérős táj, olykor magyar szó is hangzik. A folytatás lentebb olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése