Soczó-zug 2.

Rózsás akác (Robinia hispida) - dísznövénynek érkezett, de kivadult és önállósodott.

Fehér mécsvirág (Melandrinum album) a gátoldalon.

Arra már nem emlékszem, hogy a mezei árvácskát (Viola arvensis)

és a nagy bakszakállt (Tragopogon dubius) pontosan hol fotóztam.

Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) gyógynövény erős mellékhatásokkal, ezért veszélyes a használata.

Ezek a képek az ártéri oldalon, annak gát-felőli szélén készültek.

Az egyik kedvenc mocsári növényem a virágkáka (Butomus umbellatum). Az ínséges időkben vastagabb részeit megsütötték.

Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris).

A vizes részeken tavi káka (Schoenoplectus lacustris) zöldellt. A sásfélék családjába tartozik (összesen 3200! faj), a szittyófélékkel és a gyékénnyel rokon.

A végére még egy mocsarasodó holtág részlet, amit a kirándulás legvégén fotóztam. Nem volt érkezésem nagytelére váltani, pedig legelészik a vízen néhány gázlómadár.

A határozások felénél volt többé-kevésbé pontos saját gondolatom. A másik felében a botanikafórum lakói segítettek, amit ezúton is hálásan köszönök.

Dévaványa-Réhely 2.

Az előző poszt folytatása növényekkel és a visszaúti ráadással.
Sziki kocsord (Peucedanum officinale) friss hajtásai.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

Közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum vulgare).

Annyira kiestem a növények közül, hogy a közönséges spárga (Asparagus officinale) meghatározása gondot okozott...

Ez a növény viszont jogosan okozott nehézséget, hiszen egyrészt nincs képem róla, másrészt aki segített a határozásban, azt írta, hogy ritka. Találtam a neten nemzeti parkos írásokat, azokban összesen kétszer, két különböző helyen szerepel a növény, meg egy múzeumi találat is akad a megyeszékhelyről. Annyit írok fel, hogy a borágófélék vagy érdeslevelűek családjába tartozik, ahová például az ebnyelvűfű, a nadálytő is. Ragadós magiszák (Asperago procumbens). Történetesen fekete nadálytövet fotóztam is, de a képet most nem teszem fel.

A nyári hérics (Adonis aestivalis) viszont még némi gondolkodással azért beugrik:-)

Már visszafele kellett megállnunk emiatt a gyönyörű árokpart miatt. Az eltűnőben lévő mocsaras vízi világ utolsó nyomai... (A tájkép elég gyenge, de már szorított az idő.)

A sárga nőszirom (Iris pseudacorus) tömegesen virított,

és találtunk korcs nőszirmokat (Iris spuria) is.

Köszönöm a botanikaforum növénytudóinak szíves segítségét, a növények felét ők segítettek meghatározni.

Az orgoványi határban 1/3.

Áprilisban fedeztük fel az orgoványi határ egy elég nagy részét. A falu széle nekünk már barátságos látvány.

Ez is kedves, nádkévék száradnak a tanyák között.

És ez már a "határ". Nincs rendkívüli látványosság, az ember is használja, a kép alsó szélén a földút, mégis bőven kínál felfedezni valót.

Ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) a magam laikus határozásában. Azért is írom így, mert elolvastam például Lengyel Attila kutatói blogján a vonatkozó leírást az ernyős sárma fajcsoportjáról és az ide tartozó 3 taxonról.

Egy ismerőst, egy mezei árvácskát (Viola arvensis) veszek leltárba.

Éltünk a lehetőséggel és lovasfogatoltunk, király volt:)

Fürtös gyöngyikéből (Muscari racemosum) sokat láttunk,

és ha már ott volt, akkor segítséggel feljegyzem a tejoltó galajt (Galium verum).

Egy elhagyatott nádfedeles gazdasági épület, talán birkahodály simul bele a tájba.

A csigával zárom a posztot, folytatás hamarosan.

Tavaszi szikeseken

Április közepén Békés kevéssé ismert északi legelőin-pusztáin fotózgattam botanikus elv- és tettestársammal.

 Bemelegítésként nappali pávaszem (Inachis io) a földútról.

Pázsitos csillaghúr (Stellaria graminea) és saláta galambbegy (Valerianella locusta) a legelő széléről. Utóbbi ehető, sőt, cé vitamin tartalma miatt termesztik.

A helyzet a felemás zsázsával (Lepidium perfoliatum) fokozódik.

Fényszegény tájkép ürmös-kamillás mezőkkel, szikpadkákkal.

Sziki varjúháj (Sedum caespitosum), igen jó pusztai faj.

Mezei árvácska (Viola arvensis).

A nyulak erős társasági életet éltek. Percekig bámultuk azt tízes-tízenkettes csapatot, amiből 3-at sikerült meglőni.

Némi bújocskával hím fürge gyíkot fotóztam (Laerta agilis) az erdőszéli szegélyben.

Sárga billegetőt (Motacilla flava) láttunk vagy hatot.

Botanikus utitársamtól tudom, hogy a veronikák többsége kék, ez pedig lila, így könnyebben azonosítható. Magyar neve nincs, latinul Veronica austriaca subsp. jackini bihariensis; bihari veronika néven címkézem.

Utolsó meglepetésünk a kis pávaszem (Saturnia pavonia) volt.

Éppen elértük az autót, pont kimásztunk a mezei földutakról. Mire beültünk kávézni a faluvégi krimóba, már derekasan esett, mink pedig jóízűen bogarásztuk a határozókat.
A mai termésből több faj védett. Hogy melyek, azért kevéssé lényeges, mert együtt alkotnak működő rendszert, aminek egyformán része mindegyik.
Névtelen tájon, elfeledett dűlőkön és legelőkön, kopott falvak között kanyarog a felfedező út...

Tavaszi szél vizet áraszt

Április első napjaiban néztünk rá a Kígyósi pusztára. A márciusi hó és a bulvárhírek ellenére legfeljebb közepes vizeket találtunk.

Kedves növény a szárazabb foltokon a kis tyúktaréj (Gagea pusilla).

Árvacsalán mezei veronikával (Veronica arvensis), avagy színkavalkád a tavaszi legelőn. Csakis figyelős "üzemmódban" láccik - kedvenc képem a sorozatból.

A vasúti töltés oldalában fedeztük fel a mezei árvácskát (Viola arvensis); honos, szárazabb löszgyepfoltokban érzi jól magát.

Holdbéli táj marad a pangó víz után.

A vadkörte virágzás előtt.

Sok növényt találtunk: büdös zsázsát, kígyóhagymát, ebszékfűt, bársonyos árvacsalánt, csattogó szamócát, erdőszélen több tucat piros csészegombát, jó ürmös réteket az erdőkben. Darvakat, bíbiceket és fehér gólyákat távcsöveztünk. Jóízű fotózás kerekedett az óvatos nézgelődésből:)