Madarászat viharos időben

Viharos, szeles időben érkeztünk a Fehér-tóra madarászni. A szél miatt a gyűrűzés meghiúsult, mi azért sétára indultunk. A kép nagyjából visszaadja a körülményeket. A nádas fölött egy hím barna rétihéja (Circus aeruginosus), a háttérben kócsagok sejlenek. Rossz időben is érdemes természetjárózni - és ez még csak egyetlen kép.

A nagyobb madarakból bőven adódott megfigyelés. Bakcsó,

külön jó faj a vörös gém (Ardea purpurea) és

a selyemgém (hivatalosan üstökösgém és Ardeola ralloides) - erről van kép, de gyengusz.
A gyűrűzést sajnáltuk, cserébe meglábaltuk a környéket és volt időnk a részletekre és a növényekre.

Olajfának mondjuk, igazából keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia). Fényigényes, más tekintetben azonban jól bírja a szélsőséges körülményeket. Jövevény faj, nem a legrosszabb, de a védett területekről már tudatosan próbálják kitakarítani. Éppen virágzott, szép és finom az illata, ezért egy képet naplózok.

Felemás zsázsa (Lepidium perfoliatum) szép aszattal.

A kakascímernek külön örültem, most még nem merek pontosabb fajt mondani.

Az ifjúság találta, lelkesen modellnek ajánlották, én pedig jól lefotóztam ezt a cukker zöld levelibékát (Hyla arborea).

A tó másik felén is madarásztunk, komolyabb lövés nem akadt. Találtunk viszont kölök mocsári teknőcöt (Emis orbicularis).

Amint látható, szintén zukker, bírtuk is nagyon, de fotózás után szépen visszaengedtük a vízbe.

Esős időben is nagyszerű kirándulás kerekedett. A zifjúság okés volt, lelkesen érdeklődő, ennek köszönhetően remek megfigyeléseket naplózok. Akinek van kedve, rákereshet a fajokra, megszámolhatja, hogy csupán a képeken hány (fokozottan) védett fajt örökítettünk meg.

Homokpuszták 1.

2015. szeptemberének közepén a dunamenti homokpusztákon fotóztam. Először jártam erre, és már ahogyan megközelítettük a pusztákat, teccett a nyugalom, a viszonylagos érintetlenség.

A természetszerető túratársaknak köszönhetően a törékeny pillanatokból is sikerült néhányat megörökítenem; valamelyik boglárkalepke várja a meleget.

És sorra jöttek az érdekes, máshol nem látott fajok. Bennszülött növény, jobbára az érintetlen szikesek lakója a magyar sóballa (Sueda pannonica).

Kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),

sziki útifű (Plantago maritima),

a szikes-homoki puszták egyik sótűrő növénye, tán gyógynövény is, a pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum),

éles mosófű vagy sikárfű (Chrysopogon gryllus).

A mocsári teknős (Emys orbicularis) nyomainak, tojásmaradványainak kifejezetten örültem. Teknőcék érzékenyek az emberi zavarásra, miközben fontos szerepük van az élővilágban.

A borznyomon (Meles meles) némiképp meglepődtem, mondjuk eredendően kevés adatom van, tán ez a második.

Jegyzem a sziki őszirózsát (Tripolium pannonicum).

Itt egy szép élőhelyrészlet egy érdekes növénnyel,

amiről többeket megkérdeztem, végül sziki varjúhájnak (Sedum caespitosum) naplózom.

A tövises iglice (Onozis spinosa) szintén ismerős, több helyen láttuk a pusztán.

Még néhány kép a pusztáról...

Van még érdekesség, orchidea ráadásul, folytatás alább:)

Bivalyos tájgyógyítás

Augusztus végén, esőbe hajló napon a csipet-csapattal Csongrádban túráztunk, fotózgattunk. Előbb halastavak között tettünk egy kört. Mocsári teknős (Emys orbicularis) üres tojásai a tó közelében. Egyetlen őshonos teknőcünk, aminek állományát a behurcolt és kidobott vörösfülűek könnyen tönkre vághatják.

Többször figyeltünk kanalasgémeket (Platalea leucordis), Békésben ritkán találkozunk velük.

A fűzfák lombozatában énekeseket skubiztam. A kis poszáta (Sylvia curruca) színeit szoftverrel hoztam vissza.

Tájkép a területről.

A nyílt túrán voltunk vagy negyvenen. A gazdag élővilág megfigyelése szájmenéssel küszködő emberekkel korlátozottan lehetséges. Azért így is tetszett:)
Innét átgurultunk egy szikes-tavas élőhelyre, ami tízen éve még elmocsarasodott dágvány volt. És akkor egy bátor és elkötelezett ember bivalyokat hozatott a területre. Ezeket az állatokat eleink nagy számban tartották, mert olyan helyeken is megélt és hasznot hozott, ahol más nem, és ahol a gépesített világ is kudarcot vallott. Ez az ember azért is volt bátor, mert vállalta a pályázati bürokrácia lélektelen útvesztőit - megsüvegeljük ismeretlenül is. A projekt minden forintot megért.
A házibivaly (Bos bubalus domesticus) remekül érzi magát a területen.

Ahogy tisztítja a területet, úgy gazdagszik a terület élővilága; itt bíbiccel (Vanellus vanellus),

itt pedig gólyatöccsel (Himantopus himantopus) legelészik.

A fotóhatóság határán fehér tündérrózsa (Nymphaea alba).

Spektívvel és távcsövekkel nézelődtünk, mindenkinek jutott látvány. Ő fiatal búbos vöcsök (Podiceps cristatus),

itt pedig egy csoport kanalas; egy nagyobb csapat részlete.

Gémes csoportkép az élőhely belső részéről.

Közelebbi képet sikerült lőni egy kis kócsagról (Egretta garzetta)

és egy gólyatöcsről.

Bőven volt még megfigyelés: szárcsák, récék, szürkegémek, nagykócsagok, barázdabillegető (Motacilla alba), selyemgém! (Ardeola ralloides).
Szürkés időben remek napunk volt. Ráadásként sikerült a társaságnak megmutatni egy elég jó léptékű példás példát a természetvédelemről.
Ebben a posztban is akadnak fokozattan védett fajok, ráadásul természetes vagy természetközeli élőhelyükön figyeltük meg. Bőven ér annyit, mint a tudományosnak mondott tévécsatornák sokpénzből forgatott filmjei.

Mártélyi mocsaras

Október 10-én azon gondolkodom, hogy miért van hónapnyi szünet a képek között. Rájöttem, folyamatosan vizsgáztam júniusban:) Baráti társasággal túrázgattunk, fotóztunk Mártélyon a holtágnál. Az egyik erdei ösvényén találkoztunk a mocsári teknőssel (Emys orbicularis). Egyetlen őshonos teknősünk, természetesen védett, de komoly veszélyben van a megunt és kidobált vörösfülű ékszerteknősök miatt.

Klasszikus mártélyi fotótéma.

A tőkés récék eléggé megszokták az ember közelségét, de a fiókás tojó nem szereti a túlzott kíváncsiskodást (próbáltam közelebb osonni...).

Egy képet megér a virágkáka (Butomus umbellatus).

A sárga vagy mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) szereti vizet - csak a susnyából kerültem lövésközelbe. Belóg mindenféle növény, fotósnyelven szólva zavaros a kompozíció (amennyiben ugye van...). De akkor és ott ez a természetes környezete.