A ladányi duzzasztónál

Augusztus utolsó napján újra a Ladányi Duzzasztónál és környékén fotóztam, ezúttal baráti társasággal indultunk útnak. A fények játékát és a vízcseppek ragyogását próbáltam elcsípni, kevés sikerrel.

Tájkép a gátról, a sorozat kedvenc képe.

A közönséges gyöngyházlepkével (Issoria lathonia) meg a határozás körüli bíbelődéssel belekóstoltam a lepkék világába, van mit tanulni. Köszönöm Lathonia és Razor olvtársak segítségét.

A szárny alsó oldalán, a gyöngházfoltokban látom a megjegyezhető bélyeget.

Egy szép kardoslepke (Iphiclides podalirius) a zsályák közül...

és egy meditáló arc a partmenti száraz fűből.

A református templom és

az öreg folyó az alkonyati fényben.

Gondolkodtam, hogy fél év elteltével mit idéznek a képek. Türelmetlen várakozást az elején, hogy -mint a láncra szorított kutya- kiszabaduljunk a "rétre". Aztán a jóleső ráhangolódást, ahogy beleharapunk az ösvénybe, a táj örömét, ahogy eltűnik az épített világ. És bár a duzzasztó is emberi építmény, él annyira a természet, és varázslatos annyira "maga az út", hogy mindenki belefeledkezik valamibe: a felhőkbe, a víz rohanásába, a nyugalomba, a pihenés örömébe, a létezésbe. Eszembe jut, hogy bármennyire is kevés, de csak kihoztunk zsáknyi szemetet az érintetlen részekről, és hogy a lemenő nap fényében valami megfoghatatlan ősi békességet és összetartozást érzek.

Sebes-Körös újra

Július közepén, egy forró nyári napon Ladányból, folyásiránnyal szemben indultunk a folyónak. A gátról a Nadányi-Wenckheim-Merán kastély.

A református templom a gát belső oldaláról, 1776-ban épült újjá.

A közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) a kubikok dísze lehetne, de szorul vissza. Ahol nem kaszálják -az erdő és a rét szegélyén- ott szépen virít.

Több helyen megtaláltuk a csombormentát (Mentha pulegium).

Közönséges gyöngyházlepke (Issoria lathonia).

Egy példány alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum) viszonylag tisztán és közelről.

Egy másik örvösvirágzatú növény, a vízi peszérce (Lycopus europaeus), úgy ahogy ő szereti.

Az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans) a duzzasztót megkerülő mesterséges csatornában fotóztam. Kiváló élőhelyet ad halaknak (ti. ikra rakáshoz), madaraknak és hüllőknek.

A békaszőlőn sávos szitakötő (Calopteryx splendens).

A csombormenta hátterét peremizsek adják.

Nagyon sok fajt fotóztunk, még többet láttunk: a csatorna iszapos szélén barázda billegető szedegetett, a fehér nyaras tetején nagykócsagok tollászkodtak, van képem az erősen terjedő olasz szerbtövisről (Xanthium italicum); békakorsó, mocsári hídőr, indás pimpó, fényes borkóró, vízitök, tündérfátyol. Ez a túra első fele, folytatás a következő posztban.

Fekete-Körös

A Fekete-Körös régi nyomvonalán túrázgattunk gyerekekkel. Várakozáson felül született néhány érdekesebb kép. Két lepke, a második -olvasói jelzésre cserélődik- nagy gyöngyházlepke (Argynnis paphia):

Egy igen érdekes, védett növény a pirító gyökér (Tamus communis).

Első alkalommal fotóztam lábatlan vagy törékeny gyíkot (Anguis fragilis), botanikus kísérőnk szerint sokan ismerik kuszma néven is. Apró öröm, hogy bár a kölkök kígyót és siklót kiáltottak, én azonnal ráismertem:) Ez a gyík tud pislogni, a kígyók biztosan nem, szerintem a sikló sem.

És egy szép mocsári növény, mocsári tisztesfű (Stachys palustris), ami ugyancsak az öreg folyóra utal.

Tábor a Bükkben

Hiányoznak a hegyek. Jobban, mint a vizek, sokkal jobban, mint a távoli földrészek. A hét elején három és fél napra egy diákcsoporttal végre feljutottam a Bükkbe. A hivatali munkát letudtam napi két percnyi telefonozással, a többi -köszönhetően a táborvezetésnek, barátaimnak- tevékeny, jóleső pihenés volt. A völgyben Répáshuta.

A vázat azzal az elhatározással vittem, hogy csak akkor fotózok, ha kifejezett késztetést érzek rá. Lillafüreden, a Palota Szálló oldalában éreztem először ilyet. Jó lenne tudni közelebbről is, milyen fát fotóztam:)

A vízeséseket több helyen próbáltam elkapni, de nem alkottam érdekeset. Ez a kép is csak azért kerül ide...

...mert az aljában foltos szalamandrát (Salamandra salamandra) találtam. Pontosabban egy jószemű gyerek szólt, én meg bemásztam a kövek közé amennyire csak tudtam (asszem 150 mm gyutáv környékén lőttem).

A Garadna patak partján túráztunk egy szelídet. Közelről láttuk, micsoda vizek mentek le pár héttel korábban - az ártér akár egy kisebb folyóé. Próbáltam leképelni, de nem adja vissza a valóságot. ... Ahol a patak a Hámori tóba torkollik, megálltunk nézgelődni, mert nagyszerű a látvány.

A vízben pedig meglepi, folyami rák (Astacus astacus), rögtön vagy négy; kölök koromban láttam legutóbb a Dunán. Jól megbámultuk és böködtük őket:) A víz ezek szerint elég tiszta, így a fotózással is megpróbálkoztam.

Egy lillafüredi buszmegállóban találtam ezt a színes növényt, ami kéküstökű csormolya (Melampyrum nemorosum).

A végére még egy kerekfoltú gyöngyházlepke (Mesoacidalia aglaja), volt belőle a táborban bőven, még a kölkök is meg tudták szelídíteni.

Összegzés? Menni kellene, többször:-))