2014. november 20., csütörtök

Börzsönyi Bé-terv

November közepén túratársakkal indultunk a Dunakanyarba. A Börzsönyben túráztunk volna, de a sok eső miatt kirándulgatás lett belőle. Reggel 8 órakor már Nagymaroson, a Hajóállomáson kávézgattunk. Kedves megálló, a megérkezés -nekem kicsit a hazaérkezés- élménye. Mindig élmény:)
Márianosztrán a hely elvarázsolt, egy rövidet túráztunk is, de fotó nem készült. Nógrád felé vettük az irányt sok helyen megállva.
Terjőke kígyószisz (Echium vulgare) az útszélen.
Egy szép sziklás részlet.
A harangvirágot tudom (egészen pontosan a harangvirágfélék családja). A közelebbi meghatározásban egy levelezőlista növénytudói segítettek, ezúton is köszönöm! Az első képen kányaharangvirág (Campanula rapunculoides), a másodikon olasz harangvirág (Campanula bononiensis). Oda kell figyelnem, hogy mindig legyen levélfotó és habitusfotó.

Kedvenc millenniumi emlékművem Nógrádon, a vár oldalában található. A környékbeli falvak közösen állíttatták, le a kalappal. A székely fafaragó mester neve Salló Imre.

Rövid, talán 10 perces séta a vár.
Még a kapu előtt állva sem látszik semmi...
Az egyik legnagyobb alapterületű végvár a nógrádi, annó félnapokra kitelepültünk a gyerekekkel játszani. Mutatom:

A kilátásra, a hangulatra csak felsőfokú jelzők illenek. Pazar. A hely megérdemli a csendet, a lobogó előtt a fohászt.


2014. november 17., hétfő

Odútakarítás pelékkel

November közepén ifjú titánokkal kedvenc erdőmbe kirándultunk végrehajtandó az esedékes madárodú karbantartást és takarítást. A költés után sokféle anyag marad az odúkban: fészekanyag, tojás és tojáshéj, elpusztult fióka, ürülék, táplálékmaradék, természetes élősködők. Ezeket takarítjuk ki ilyenkor.
Az odúk egy részébe például rágcsálók költöznek. Bútorként falevelet és füvet visznek, tudjuk, mert ezek szárazak. Örülünk, hogy helyet adhatunk nekik is.
A rágcsálók egy része éber, így minket látván lelépnek. Mink pedig lyól kifigyeljük, hogy merre, azután valahogy leképeljük: ő a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). Természetesen azokat az állatokat, amelyek már téli álmodnak, hagyjuk a fészekben és takarítás nélkül visszatesszük az odúkat eredeti helyükre.
A kányabangita (Viburnum opulus) kiserdőnk érdekes lakója. A termése ugyan nem mérgező, de nem is finom. A madarak csak a nagy hidegben eszegetik.
Az ifjúsággal mink kökényt csemegéztünk, valaki életében először kóstolta.
Jópár érdekességgel találkoztunk, ebből egy égeres képet őriztem meg. A mézgás éger (Alnus glutinosa) termésével barátkozunk.
Több kirándulás képeiből válogattam ezt a néhányat. Novemberben látszólag nyugalomba fordul a természet, de mindig találunk izgalmasat és érdekeset:)

2014. november 15., szombat

A védett puszta késő ősszel

(Az előző út folytatásáról naplózom a képeket.) Kényelmesen autóztunk, közben figyeltük a tájat és az útpadkát. Ahol "valami villant", ott megálltunk. Így találtuk meg a közönséges szeplőlapu (Cerinthe minor) leveleit. Az egész országban elterjedt, ideje ismernem.
A védett puszta szélén ez a látvány fogadott. Igen, csávázott, azaz a madarak számára mérgező vetőmag. Szóltunk a természetvédelmi őröknek, egyikük hamarosan dokumentálta és összetakarította.
A mályva nagyon élt a délutáni szürkületben. Írtam fajt, most kiderült, pontosítani kell.
A növény biztosan ördögszem, galambszínű ördögszemként (Scabiosa columbaria) naplózom.
Legyen tájkép. Sajna csak fényhiányos van.
Újabb érdekesség, legendáink növénye a csabaíre vérfű vagy kis vérfű (Sangiusorba minor).
Egy szép peremizs, talán hengeres.
A közeli csatorna partján találtuk a láthatóan parásodó vénic-szilt (Ulmus laevis). Tudós útitársam szerint erdős sztyeppet jelöl, olyat, amit magunk is megnéztünk. Vajon van-e belőlük a bentebbi részeken?
Jó kis kecskerágós bokorsáv közönséges vagy csíkos kecskerágóból (Eunymus europaeus).
A végére még egy darufotó (kicsit vágva és világosítva).
Jó kis fajlista jött össze a nap végére, pedig a kövesútról csak kétszer tértünk le:)


2014. november 13., csütörtök

Növénykeresgélő a város határában

Növénytudós útitársammal kisvárosunk határában kezdtünk egy érdekesnek tűnő dűlőn. A vadnarancsot azért jegyzem, mert itt fasorban, helyenként sávban és területhatárként  ültették. Hivatalosan narancseper (Maclura pomifera); az oszázsnarancs név francia eredetiben egy indiántörzs nevét őrzi. A Wiki szerint ők nagyon sok használati eszközt, csónakrészeket készítettek a fájából. És -szintén a Wiki szerint- a népi neve lócitrom:)
Megtaláltuk a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) leveleit.
A 47-es főút mellett, egy tanyabejárón virított a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus). Az egyik határozó bélyege a nagyobb és ovális alsó virágszirom, ez láccik a 2. képen.

Szintén a főút mellett, az útpadkán vettük észre a ligetszépét. Aztán közelről már látszik az ökörfarkkóró is. Szokásos árokpart kint a "semmiben", talán kicsit szélesebb az átlagnál, és legalább 2 igen jó faj. És bőven volt mindkettőből.
Az egyik falu határban van egy védett löszös legelő. Ott fotóztuk a következő fajokat. 2014 novemberében járunk. Közönséges borkóró (Thalictrum minus).

Zöldleveles alapok: a világos a védett macskahere a sötétebb valamelyik ökörfarkkóró.
Közönséges spárga vagy nyúlárnyék (Asparagus officinale).
Újabb helyen fotóztam a taréjos búzafüvet (Agropyron cristatum)! A képen van 'fölösleg'; látszik a zöld és a már elszáradt példány.
Erre a növényre közönséges kígyósziszt (Echium vulgare) írok.
Valamelyik zsellérke faj, megpróbálom segítséggel pontosítani.
Fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum). Látszik, hogy a porzói lilák (olykor bíborszínűek).

2014. november 10., hétfő

Novemberi erdő: szép erdő:)

A vadászati tilalmak okán kanyarodtunk Doboz felé természetjáró baráti társaságunkkal. Szanazugból indulva sétáltunk egy rövidet, talán 6km-t.

A pettyegetett tüdőfű levelei nagyon frissen zöldelltek az öreg tölgyek alatt.
A táj elég változatos, és titokban még megmutatja, milyen szép volt hajdanán.
Juharleveles hangulat.
Ahol az erdőt megkímélték a nagy gépek, ott nagyon szép, és a természetjáró szőnyegen sétálhat:)
Tudós útitársunktól tanultuk, hogy ő a harkály tintagomba (Coprinopsis picacea), méghozzá fiatal példány.
Fotóztam még citromsármányt (Emberiza citrinella). A képről a madár meghatározható, de szépnek elég randa. A faj viszont jó, naplózom és címkézem.
Ráadásként Telekgerendás határában megnéztünk egy kunhalmot. Ezen a képen látszik, hogy az intenzív gazdálkodásban ez a terület a zöld sziget, mintegy utolsó menedéke az élővilágnak. A folt a képen esőcsepp, tehát elég jól kihasználtuk az időt:)