Növénykeresgélő a város határában

Növénytudós útitársammal kisvárosunk határában kezdtünk egy érdekesnek tűnő dűlőn. A vadnarancsot azért jegyzem, mert itt fasorban, helyenként sávban és területhatárként  ültették. Hivatalosan narancseper (Maclura pomifera); az oszázsnarancs név francia eredetiben egy indiántörzs nevét őrzi. A Wiki szerint ők nagyon sok használati eszközt, csónakrészeket készítettek a fájából. És -szintén a Wiki szerint- a népi neve lócitrom:)

Megtaláltuk a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale) leveleit.

A 47-es főút mellett, egy tanyabejárón virított a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus). Az egyik határozó bélyege a nagyobb és ovális alsó virágszirom, ez láccik a 2. képen.

Szintén a főút mellett, az útpadkán vettük észre a ligetszépét. Aztán közelről már látszik az ökörfarkkóró is. Szokásos árokpart kint a "semmiben", talán kicsit szélesebb az átlagnál, és legalább 2 igen jó faj. És bőven volt mindkettőből.

Az egyik falu határban van egy védett löszös legelő. Ott fotóztuk a következő fajokat. 2014 novemberében járunk. Közönséges borkóró (Thalictrum minus).

Zöldleveles alapok: a világos a védett macskahere a sötétebb valamelyik ökörfarkkóró.

Közönséges spárga vagy nyúlárnyék (Asparagus officinale).

Újabb helyen fotóztam a taréjos búzafüvet (Agropyron cristatum)! A képen van 'fölösleg'; látszik a zöld és a már elszáradt példány.

Erre a növényre közönséges kígyósziszt (Echium vulgare) írok.

Valamelyik zsellérke faj, megpróbálom segítséggel pontosítani.

Fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum). Látszik, hogy a porzói lilák (olykor bíborszínűek).