Séta a Szigeten, avagy rendhagyó Dunakanyar

A Szentendrei-szigetet sokfelől látjuk, a főutakról, ahogy átkompolunk a Dunán, a környező hegyekről, a falvakból, sokezernyi hétvégi telekről. Éppen ezért érdekes érzés sétálni a Szigeten. Nemcsak a fordított látvány érdekes, hanem rengeteg apró és szép részletet rejt az 56 négyzetkilométer.
A Kisoroszi révtől ballagtam a Sziget belső részén található rétek felé,

és innét naplózok néhány képet.

Az előtérben látható növény az iszalagok között különlegesnek számító felálló iszalag (Clematis recta).

Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) azért érdekes, mert (tok)termései áprilisban jelennek meg, augusztusra beérnek, és a növény ősszel virágzik. Ezek azok bizonyos termések.

A Wikipedia szerint a kutyatejek közül 18 őshonos, 7 pedig betelepített vagy jövevény. A vesszős kutyatej (Euphorbia virgata) az őshonos fajok közé tartozik. Itt köszönöm meg a botanikafórum növénytudóinak segítségét.

A kép a Sziget keleti oldalán készült: a Nagyvillám sípályája és a kilátó nem tűnik túl messzinek, pedig járművek nélkül minimum triatlon feljutni:-)

A túlparton a Sibrik-domb, rajta római kori Limes erődítménye a Pone Navata; időutazás a javából,1700 éve szinte változatlan a látvány.

Ezen a képen már látszik a Fellegvár, ami IV. Bélát, Mátyás királyt és a középkori életet idézi. Meg az előttünk élőket, akik hozzánk hasonlóan, még mindenféle kommunikációs izé nélkül fürkészték a vizet meg az uralkodói jövés-menést. Az az egykori halász, aki sokszáz éve a napi betevőért vízre lökte csónakját, az vajon mennyit tudott a világ és a "nagyok" dolgairól? Jutott-e figyelem onnét fentről ide az egyszeri emberekre? Elméláztam...

Ez már a Szigetcsúcs, és a játszadozó gyerekek meg a családi zsivaj boldog gyerekkorunkat idézte, idézi.

Egyedül voltam, nem mertem belábalni a homokpadokra, még onnét is megszeretném fotózni a tájat. Visszafordultam és Kisorosziban sétáltam. Kis gyalogösvényként indul az út a Kálváriára. Még azt feljegyzem, hogy a Szigetcsúcs közelében, csak úgy simán sétálva tengeliceket is fotóztam. Kép most nem szükséges.

És itt a kápolna. Emberléptű és ihletett minden tégla.

A faluban nagyon sok igényesen felújított házat találtam, csak két részlet meg egy ráadás.

A csendes faluban nézelődve és elmélkedve mintegy feltette az i-re a pontot ez a faragott dombormű, amit nem is sikerült rendesen megfotózni, és ide kábé a hatodik korrigált képváltozat kerül.

Hegyi réteken 3/2.

Jóféle réteken és erdőkben sétáltam tovább.

Nedves réteken, jobb kaszálókon találkozhatunk a réti-kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi).

Az írisz mindig élmény, mindegyik látványos, különleges a homokpusztáktól a tanyákon és a nemesített fajokon át a hegyekig. Jól határoztam, hogy pázsitos nőszirom (Iris graminea), annak észrevételezését, hogy ez a keskenylevelű alfaj (subsp. pseudocyperus), Cs. botanász olvtársnő érdeme.

Terebélyes harangvirágból (Campanula patula) szépet találtam.

Erdei útkereszteződés.

Többször megtaláltam a tavaszi kankalint (Primula veris). Középhegységi faj, és nagyszüleink nemezedéke gyógynövényként használta.

Egy véletlen különlegesség: terméses őszi kikerics (Colchicum autumnale). A virágos növényt ismerem, olvasgattam is róla, de május lévén pont gondoltam rá.

Az Alföldön is megél, de amennyire tudom, mindig jobb erdőkben a gyöngyvirág (Convallaria majalis). A nagy természetfilmes, Homoki-Nagy István írja valahol: "Szeresd a gyöngyvirág nyílás földjét, melyen a halott lomb újjá éled, és harsogó tavaszba borítja a nagy folyók partjait..."

Sárga gyűszűvirágot (Digitalis grandiflora) virágosat és bimbósat szintén többfelé láttam.

Innét már irány a hegycsúcs!

Vadgesztenyés

A hónap közepén hosszú évek után újra az Öreg Kálvárián jártam.

És életemben először úgy mentem fel, ahogy illik. Jól esett együtt átélni.

Talán ezzel a látogatással kezdtem újra túrázgatni a környező hegyekben, ott és arra, ahol gyerekként sokat kószáltunk. A Salamon-torony vagy 800 éve hallgatja a vén Duna történeteit...

                                    

Itthon van a Dunakanyarban,

a szelídgesztenye (Castanea sativa).

Ismerős réteken fotózgattam,

Például tövises iglicét (Ononis spinoza),

aztán dunai szegfűt (Dianthus collinus), és

őszi kikericset (Colchicum autumnale), amiből nagyon sok van.

Valahol találtam gilisztaűző varádicsot (Tanacetum vulgare), naplózom.

És az eddigiekhez képest egy még érdekesebbet, bablevelű varjúháj (Sedum maximum). A botanászok szerint gyakori, nekem az igliciével együtt ez már "skalp":-) Úgy olvastam, hogy ínséges időkben főzeléknek és levesnek is megfőzték. A legnagyobb hazai varjúháj féle. Száraz tölgyesekben, sziklagyepeken lakik.

Érdekes látvány, ahogy az erdő próbálja a sebeket gyógyítani. Valahol a Görgey szikla környéke.

Dunakanyar, Gerecse, Dobogókő

Baráti fuvarral a Dunakanyarban álltunk meg először sétálni, fotózgatni. A kissé szokatlan kép kölökkoromat idézi...

Erdészeti gépek között kéretőztünk be az erdei kápolnához. A kereszt mellett indul a kaptató a Prédikálószékre.

Ott fotóztam az enyves zsályát (Salvia glutinosa). Jóféle bükkös, gyertyános erdőkben lakik, az egyik helyen azt olvastam, hogy nálunk "nem gyakori".

                                        
A lepke -segítséggel- közönséges tűzlepke (Lycaena phlaeas). Annyit följegyzek, hogy a hernyója lórom fajokkal (sóskafélékkel) táplálkozik.

Ez pedig már az Öreg-kő a Gerecsében. Elég jellegzetes a formája, és bár nem túl magas (375m), több olyan növény otthona, ami csak itt fordul elő. Valamikor gyerekekkel jártuk be, jó kalandjaink is voltak. Amikor látom, olyan, mintha régi ismerőssel találkoznék.

Őszi kikericsekkel (Colchicum autumnale) sokfele találkoztunk.

Egy szokatlanabb kép Dobogó-kőről,

és egy fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum).

Csak úgy, emlékeztetőül:-)