Soczó-zug 2.

Rózsás akác (Robinia hispida) - dísznövénynek érkezett, de kivadult és önállósodott.

Fehér mécsvirág (Melandrinum album) a gátoldalon.

Arra már nem emlékszem, hogy a mezei árvácskát (Viola arvensis)

és a nagy bakszakállt (Tragopogon dubius) pontosan hol fotóztam.

Az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) gyógynövény erős mellékhatásokkal, ezért veszélyes a használata.

Ezek a képek az ártéri oldalon, annak gát-felőli szélén készültek.

Az egyik kedvenc mocsári növényem a virágkáka (Butomus umbellatum). Az ínséges időkben vastagabb részeit megsütötték.

Mocsári kutyatej (Euphorbia palustris).

A vizes részeken tavi káka (Schoenoplectus lacustris) zöldellt. A sásfélék családjába tartozik (összesen 3200! faj), a szittyófélékkel és a gyékénnyel rokon.

A végére még egy mocsarasodó holtág részlet, amit a kirándulás legvégén fotóztam. Nem volt érkezésem nagytelére váltani, pedig legelészik a vízen néhány gázlómadár.

A határozások felénél volt többé-kevésbé pontos saját gondolatom. A másik felében a botanikafórum lakói segítettek, amit ezúton is hálásan köszönök.

Zsályás nézgelődés

A csapolt finomságok után kényelmesen indultunk hazafelé. Az egyik löszös területen, magas, különleges zsályát fotóztunk.

Ugyanitt fotóztam a közönséges párlófüvet (Agrimonia eupatoria).

Ez itt fehér mécsvirág (Silene latifolia).

A növény neve itt van valamelyik kézzelírt feljegyzésen, hamarosan pótolom.

Az egyik döcögös mellékúton, a vizesárok túloldalán több "folyóméter" terjőket kígyószisz (Echium vulgare) virított. Az éles fényekben ez a kép sikerült vállalhatóra.

Ötnegyed órányi autózás, csodás alföldi részletek, finom sörök - csendesen kellemes nap. Az egyetlen hiba, hogy 2016 nyarán írom a bejegyzést. Ez is csak annyiban, hogy a naprakészség olvasmányosabb és informatívabb, mert a sok feladat alapvetően jó:)