Csillagvirágos Maros

A hónap elején vezetett túrához csatlakoztunk és a Maros árterében jártunk egyet. Szürke, hűvös időben indultunk.

A tavasz első hírnökét nehezen fedeztem fel, illatos ibolyának (Viola odorata) mondanám.

A közönséges nünüke (Meloe proscarabaes) nagyon ügyesen gimnasztikázott a szántóföld szélén, nem adta könnyen a képeket, győztem is utolérni a többieket...

Egésséges sétával értük el azokat az erdőrészeket, ahol megmaradt a ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis). Még jobban a szegélyben nyíltak, azaz nem igen volt lehetőség "tiszta" kompozíciókat keresni.

Enyhült az idő, így kerültek elő a c-betűs lepkék (Polygonia c-album).

Egy kép a tavaszi Marosról. Egyre inkább meg kell becsülni a sok vizet...

Szép időben értünk vissza a túra kiinduló pontjára.

Egy világvégi kis temető

ennyire a gát oldalában.

Hazafelé megnéztünk egy kunhalmot,

némi meglepetésre egy fenyőrigó (Turdus pilaris) szedegetett az úttól távolabbi felén.

Felfedeztük, teccett, visszamentünk

Május elején hirtelen felindulásból összehoztunk egy jó kis túrát, a korábban felfedezett részeken barangoltunk és fotóztunk.

A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az első, mintegy alapozásként.

Egy szép fehér színű, némileg ritkább odvas keltike (Corydalis cava). Legközelebb nagyobb mélységélességgel...

A fennsík belső részén találtam a forrást, a kövek között friss víz tör a felszínre. A nyomokból ítélve a pásztorok természetesen ismerik:) Naplózom a mocsári gólyahírt (Caltha palustris).

Ugyanitt képeltem a bársonyos tüdőfüvet (Pulmonaria mollis), talán ez az első kép a növényről a blogon.

És a kakasmandikó (Erythronium dens-canis). Sok-sok megjelenése-arca van a növénynek és mindegyik csodaszép.

Zárásként a havas Nagy-Bihar. Ezzel a képpel indultunk vissza, hosszú negyedórákat hallgatva.

Ha lehetőségünk lesz rá, visszatérünk.

Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.

Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,

a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.

A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.

Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)

és patakparton tömegesen.

A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.