Tavaszi szél vizet áraszt 1.

Jóbarátokkal gurultunk át Biharba, kicsit le is mentünk a térképről. Csodaszép tavasz fogadott kristálytiszta vizekkel.

Az elmaradhatatlan kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus).

A barázdabillegető (Motacilla alba) gyakori faj, itt azért meglepetés volt.

Sétáltunk, sétáltunk és élveztük a friss levegőt.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis) csillagvirággal, és

szólóban, árnyékban.

Virágzó Bihar

A tavasz Biharba csalogatott, én meg mentem szívesen:)

A bükkösben hosszabban időztem, egyrészt mert a gótika az gótika, másrészt a honos lombhullató erdő színpompás szőnyeggel fogadja a látogatót. A ligeti csillagvirág (Scilla vindoboniensis) az alap, ebben díszlik például az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa).

Az erdei galambvirágot (Isopyrum thalictroides) újra megtaláltam.

Nehéz betelni a kakasmandikóval (Erythronium dens-canis).

A hegyi legelőn ott a tavaszi tőzike (Leucojum vernum),

és egy-egy példány kakasmandikó is kiszökik az erdőből.

A kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) sokadjára állít meg. Én pedig engedelmesen lehemperedem a száraz tehénlepények közé:)

Egy földi poszméhet (Bombus terrestris) figyelgettem, ahogy szinte fürdik a virágporban.

Egy sáfrányos tájkép.

Jó lett volna a pásztorral beszélgetni, elidőzni az állatok között pár órát, de nem értjük egymás nyelvét.

Egy-egy ilyen út kicsit mindig újjászületés, testben és lélekben is. Ez tart életben a bürokrata hivatali labirintusokban.

Ködös Bihar

Október végén természetjárós fotózást utalványoztunk magunknak, Bihar kevéssé ismert részein jártunk egyet.

Egy felhagyott kőbánya részlete.

Tovább és magasabbra jutva kellemes, enyhén ködös világba jutottunk. Élőben jól néz ki, ha a látvány fele párába vész, a digitális képen azonban faragni kell...

A fák alatt kései sáfrányokat találtunk elszórva, talán tucatnyit.

Ennek a még jócskán eleven fának a törzse telis-tele van zuzmókkal.

A zuzmológia (hivatalosan lichenológia) nehéz tudomány, ezért csak ezt a szakállzuzmót (talán virágos; Usneda florida) naplózom.

Egyik-másik moha ugyancsak megállított minket. T. Levente segítségével írom a fajt: katalinmohát (Atrichum undulatum) találtunk; az első kép Levente fotója.

A végére 2 részlet az erdei ösvényekből.

Sok ilyet kívánok magunknak és az erre járó érdeklődőnek:)

Bihari barangolás

Baráti társasággal tértünk vissza Biharfüredre április közepén. Útközben többször megálltunk levegőzni, gyönyörködni, hallgatni.

Füredről ezúttal már túrázni indultunk, jó erős félnapot jártunk a hegyi utakon és ösvényeken. Fura kimondani, de kényelmesen 1000 méter fölött levegőztünk és fotózgattunk. Nem időrendben, hanem téma szerint csoportosítva naplózom a képeket. Ha Bihar, akkor kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus). Gyönyörű mezőket találtunk a településen kívül is.

Az árnyékos és magasabban fekvő részeken még bőven volt hó,

a vízfolyások, és a patakok szépen hozták lefelé a vizet. Ha van növényzet, akkor a víz éltet, ha nincs, akkor rombol.

A természet a maga rendje szerint szépen intézi az örök körforgást, például ilyen príma mohamezők formájában. Igyekszem a fajt pontosítani.

Az erdei tócsák teli voltak békapetével. Szokatlan a táj léptéke és szokatlan az élővilág.

Sokfelé láttam ligeti csillagvirágot (Scilla vindoboniensis).

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum), ami helyenként tömeges. Itt jegyzem fel, hogy gyakori faj a martilapu (Tussilago farfara); a tőzikés erdőben pedig ikrás fogasírt (Dentaria glandulosa) fotóztam, amiket itt kép nélkül naplózok.

Mocsári gólyahír (Caltha palustris) sáfránnyal, tán a sorozat kedvenc képe:)

és patakparton tömegesen.

A táj kínálja és szinte igényli fotózást. Többedik alkalommal ott járva azért könnyebb a helyzet, de így is nehéz 50 körülire csökkenteni a képek számát:)
Az államhatárhoz közel figyeltünk fel az útpadkán virágzó növényre. Kónya madártej (Ornithogalum boucheanum) szép állománya. A növény nem védett, közvetlen lakóhelyünkön is viríthatna, mégis ritkán találkozunk vele.

Bihar járatlan útjain

A Déznai vár 'meghódítása' után visszatértünk a környékre, gyakorlatilag a Bihari-hegység déli részeire, és töredezett erdészeti utakon barangolva, azokról rövidebb sétákat téve fotózgattunk. Úgy a negyedik megállónál találtunk szépet-érdekeset. A csillagvirágot óvatosan dunai- vagy ligeti csillagvirágként (Scilla vindoboniensis) naplózom.

A csillagvirágos hegyoldal elég meredek volt, de jól éreztük magunkat, jól esett nézgelődni, mókolni a fényekkel. Így fotóztam meg a bogláros szellőrózsát (Anemone rannunculoides),

és így történt, hogy pár száz méterrel arrébb belebotlottunk a kakasmandikóba (Erythronium dens-canis). Pestiesen szólva óriási 'fless' volt:) Aki utána olvas a növény határon belüli előfordulásának, az jobban érti az érzést, és a növény is gyönyörű.

Az élmény elég volt ahhoz, hogy lendületet vegyünk, és a lovakat még rosszabb hegyi utakra tereljük. Többször megálltunk hűteni... Íme a jutalom:)

Szó nélkül gyönyörködtünk vagy negyed órát, aztán sétáltunk egy hosszabbat. Kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) csillagvirággal a háttérben.

Bimbós és

hóvirágos kakasmandikó. A hóvirágot óvatosan kikeleti hóvirágnak (Galanthus nivalis) határozom.

Bónuszként tavaszi tőzike (Leucojum vernum).

Nincs vége... Folytatjuk a szemétszedést, a felfedezéseket, a fotózásokat, tesszük a tehetőt. Akkor is:)