A szomjas puszta 2.

(2017 novemberében írom a posztot, ennyi a lemaradásom... Az eredeti dátum része a dokumentálásnak, az időjárási viszonyok miatt ez fontos.)
Közönséges gyújtoványfüvön földi poszméh (Bombus terrestris) eszeget. A poszméh -bár tud csípni- elég nyugodt kis jószág, 40-50 centiről lehet fotózgatni, mégsem egyszerű...

A kunhalom oldalában darázspókot (Argiope bruennichi) találtam. A háló mögött elmosódva iglice díszlik.

A növény tövises iglice (Ononis spinoza).

A nap legszebb növénye a hegyi len (Linum austriacum). Az ország egyes részeiről hiányzik, felénk szórványosan fordul elő.

Egyik kunhalomról a másik és a táj egy részlete. Megjegyzem, védett területen vagyunk.

Magyar cickafark (Achillea pannonica) - remélem, hogy meg is tanultam a fajbélyegeket: sűrűbbek a levelek, sok az elágazás és 1 méter magas is lehet.

Kunhalom réti füzénnyel (Lythrum salicaria) és

felhőkkel.

Fehér pemetefű (Marrubium peregrinum) szintén a halom közelében; a határozást Bosna S. olvtársnak köszönöm.

A végére pedig kövér porcsinfű (Portulaca oleracea).

Ember és természet szépen megfér, de nekünk kell vigyázni. És örültem látványnak nagyon:)

A puszta nagyon száraz volt, mégis van élővilága, sőt, amit itt naplózok, annál jóval gazdagabb:) 

Kígyósi puszta

Van annak már két hete is, hogy Toruss kartáccsal kinéztünk a pusztára. Közös tapasztalatunk publikus: reggel 6 óra már majdnem késő a szép reggeli fényekhez, pedig így is korán keltünk. Az intravénás koffein mellett hajnali 2-3 órákat vizionáltunk:) Éppen a sietség miatt nem dolgoztam ki a darázspókot (Argiope bruennichi), pedig érdemes lesz.

A virág tekintetében most a réti füzénynél (fűzfalevelű fű, piros füzény – Lythrum salicaria) tartok.

Valamelyik boglárkalepke.

Jót kergetőztünk az aszatok között: menefelszerelésben, dögmelegben, zsombékok között. Megérte, mert szép lepkét fotóztunk, fecskefarkú lepkét (Papilio machaon).

Asszem föltaláltuk a fotós biatlont: sprint után biztos kézzel komponálni és piszok gyorsan lőni. A haladó pálya még nehezebb:)