Kedvenc pusztánkon

Az egykori majorból a puszta felé kanyarodtunk.

Talán 3 perc múlva képeltem a madarat. Nem ritka, de nekem talán második képem róla. TB segítségével tudom, hogy sordély (Emberiza calandra); a kép erős vágás, de csak oldalról.

Ürmös-kamillás; mezei üröm (Artemisia campestris) és kamilla, azaz orvosi székfű (Matricaria chamomilla). Kölökkorunkból a naaagy kamilla mezőkre emlékszem, az ürmöt később fedeztem fel.

Erre a csigára még visszatérek.

Aggasztó, hogy április közepén már száradnak ki a tocsogók. A hínáros víziboglárkával (Ranunculus trichophyllus) még szerencsénk is volt, és remélem, elszórta a magjait.

Kökény kisasszony ünneplőbe öltözködik:)

A túzok már kipusztult a pusztáról, a vércséknek azonban szerencsére még kiváló élőhely. Ő vörös vércse (Falco tinnunculus), folyamatosan láttuk fajtársait.

Egy szép szamóca, hátha majd közelebbről is meghatározom.

A közönséges vagy májusi orgona (Syringa vulgaris) ha nem is őshonos, de hozzátartozik vidékünkhöz. Az egykori tanyavilágban sokat ültették, és van, ahol most is mezsgyehatároló. Talán a tanyákról vadult ki vagy éppen valamikor itt tanya volt.

A következő helyszín amolyan csendes visszatérés gyerekkorunkba. Valamikor sokat csavarogtunk erre, az egykori marhahajtó úton. Nagyon jókor érkeztünk, a tavaszi hérics (Adonis vernalis) gyönyörűen virágzott. Mondhatom, meghemperegtük a pusztát:)

És a végére egy tájkép az öreg tölgyekkel és az egykori országúttal.

Bíbic gyerek

Idősebb kertész (és egyben rendszeres túratársam) hívott ki a határba, arra a földre, ahol gazdálkodik. Mindjárt mutatom, hogy miért. Ezen a képen egy védett madár fészke látható tojásokkal.

A fészek a 2 keréknyom között van, látják már, hogy hol? A negyedik száraz kóró után.

Nagyon aprólékosan át kell nézni a területet. Itt a fészek. A gazda tudja, tudta, mert ismeri a területét, hogy bíbic (Vanellus vanellus) készítette.

Rövid fotózás után jártam egyet a területen. Találtam például bogáncslepkét (Vanessa cardui), ami azért érdekes, mert vándorlepke. Csak a Földközi-tengernél képes áttelelni, azaz minden tavasszal innét indulnak és eljutnak egészen Izlandig, hozzánk nagyjából áprilisban.

Egy tájkép pipaccsal, a háttérben megművelt szántófölddel.

A csatornában hínáros víziboglárkát (Ranunculus trichophyllus) találtam. Ha véletlen az "úszó" változat lenne, akkor javítom.

A szomszéd parcellában sárga billenccsel (Motacilla flava) barátkoztam, elég közel kerültünk egymáshoz:)

Jót beszélgettem a családtagokkal és a gazdával. Azzal köszöntünk el, hogy meg kellene próbálni valahogy vigyázni a költésre. A gazda végül műanyag flakonokkal jelölte meg a fészek helyzetét, amit azután könnyebb volt időben kikerülni.
Pár nap múlva tértem vissza, mert kikelt 2 fióka, és viszonylag gyorsan leléptek. Csupán néhány méterre volt a fészektől, mégis elég nehezen, 10-15 perc kereséssel találtam meg az egyiket. Szépen beleolvad a növényzetbe. Nagy telével, zavarás nélkül készítettem róla néhány képet.

Az elszabadult házi kedvencektől kezdve a mindenevő és ragadozó madarakig nagyon sok ellensége van a földön fészkelő madaraknak. Nagy dolog, hogy a gazda odafigyelt a fészekaljra, minimálisra csökkentette a zavarást, vállalt bizonyos kényelmetlenségeket és ennek köszönhetően 2 fióka kikelt. Éjjen, éjjen:)

Végtelen vízi világ 1.

Természetjáró baráti társaságunkkal július végén jutottunk el a Tisza-tóra, ahol ismét hosszú csónaktúrát választottunk. Előbb naplózom a tájképeket és a növényfajokat, a következő posztban a madarakat.
Próbáltam figyelni, talán a zártabb-árnyékosabb partmenti részeket kedveli a hosszúkocsányú víziboglárka (Rannunculus baudotii).

Ide naplózom az úszó békaszőlőt (Potamogeton natans), aminek már itt a naplóban is van sokkal közelebbi adata.

Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) közelebbről és

háttérben a tündérfátyollal. Megunhatatlan látvány:)

Tündérfátyol mezők.....

A változatosság jegyében sárga vízitök (Nuphar lutea).

Sztráda...

És még egy kanyar a virágtengerben. A háttérben lombos fák, jónéhány madárfajnak fontos.

Tőserdő rózsái

Nagy késéssel, 2014. márciusában folytatom a beszámolók sorát. Élmény, megfigyelés bőven akad:) Baráti társasággal túráztunk Lakitelken, a Tisza-holtág élővilágát próbáltuk meglesni. A sárga vízitök (Nuphar lutea) szép foltokkal fedi a vizet, sajnos ott a szemét.

Közelről már látom, hogy a kép bal széle lehetne jobb:)

Lementünk a térképről, állóvizes, mocsaras élőhelyen nézgelődtünk. A védelem megőrzi az ősi sokféleséget: gémekkel, kócsagokkal, kárókatonákkal, vöcskökkel szemeztünk majd egy órát.

A lassú vizek egyik legszebb dísze a védett fehér tündérrózsa, más néven fehér tavirózsa (Nymphaea alba). A mocsár széléről próbáltam elfogadhatót képelni.

Végül a szikrai nagy vizes rét rejtett vizekkel és halkszavú, végtelen nyugalommal.

A vízi boglárkát (Rannunculus baudotii) a partszéli süppedősben, tulajdonképpen a bakancsom mellett fotóztam. Kompozícióra elég kevés választék adódott.

Az árnyas, bükkös gyertyános-tölgyes erdőből a honos foltos kontyvirág (Arum maculatum) termését mutatom. Nem csúnya, viszont az egész növény mérgező.

Az erdő jelzője nem szakszöveg, hanem tételes leírása a homoki erdőnek. Ezér' járunk Tőserdőre.

Sárréti kirándulás 1.

2013. márciusában még mindig a tavaly augusztusi képeket posztolom. Sárréti kirándulásunk remekül sikerült, érdekes fajokat fotóztam. Egy ezerlelkes falu közepén áthaladó csatornán találtuk a víziboglárkát (Rannunculus baudotii) 8 óra körül.

A növényt megtaláltuk még pár helyen, a következő 2 kép már a határban készült fél 10 magasságában.

A kertek alatt sokfelé virít a csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis).

Az egyik erdei út szélén pedig a rokon, a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) vigyázta a gyalogösvényt. A hegyekből érkezett, a jelek szerint jól érzi magát, mink meg örülünk neki. Többek javaslatára mutatok 3 képet.

Nem messze találtam a keresztespókot, hivatalosan koronás keresztespók (Araneus diadematus); ő a "zasszony".