Az év egyik kedves lehetősége, hogy rendszeresen kijutok Vésztő-Mágorra, ezúttal a szokásos vasárnap délutáni társasággal. Jókor mentünk, jóízű őszi napsütésben, szeptember végén.
A monostori kút vasalata.
Gyorsan belefeledkeztem a tájba és a csendbe, átéltem az időtlenséget:)
Söröztünk és túrázgattunk a környéken. A felhők és fények megint varázsoltak. Bal oldalt, a fák alatt a Holt-Sebes-Körös, jobbra hétvégi házak és kertek.
Szeptember közepén, vasárnap délután gurultunk el Csomorkányba. Útközben sokat madaraztunk, felvétel nem készült. A pusztán viszont képeltem, estébe hajló nagy kört jártunk. Hangulatkép az alkonyatból.
Emberi szempontból a fürge gyík (Lacerta agilis) az egyik leghasznosabb segítőnk. Étlapján nagyon sok kártevőt találunk: lárvákat, százlábúakat, darazsakat, poloskákat, pókokat. És ő maga is táplálékul szolgál a ragadozó madaraknak, rókáknak. A kép legfeljebb gyenge dokumentáció, viszont a faj miatt naplózom.
A környező puszták jelképe a sóvirág (Limonium gmelini). Londonba szakadt falumbelieknek az otthont jelképezi, hosszú hónapokig díszlik. (Sokat foglalkoztat, hogy ilyenkor hol a horizont helye...)
Részlet a pusztai útról: sóvirág és gyújtoványfű díszíti.
Szeptember második vasárnapján szaladtunk át Alpárra, fölfedező jelleggel nézgelődtünk a vízivilág széléről. Keveset képeltem, mégsem unatkoztunk:) A fajokat társaságban, közösen figyeltük meg. Vízitök (Nuphar lutea), ahogy a fény játszik a vízen.
Fiatal tövisszúró gébics (Lanius collurio), a képen úgy egyharmadnyi vágás.
A poszt kedvenc képe, egy igen gyakori mocsári növény, az ellenfényes virágkáka (Butomus umbellatus).
Levezetésként vadászó szürkegém a holtág szélén.
Az alkonyati fények miatt a fiatal bakcsóról elég gyenge kép készült, a vízityúk féléről pedig használhatatlan, csak szövegesen jegyzem őket. A végén csöndes autózás meg egy pofa sör. Sok ilyen napot kívánok mindannyiunknak.
Munkám-hivatásom az emberekhez, kedvteléseim a természethez kötnek. Bár szeretem a hegyeket és különösen ősszel hiányoznak, újra és újra rácsodálkozom az Alföldre, arra, ami a természetben, történelmünkben és kultúránkban a mienk.
Az idő megérlelte az internetes naplót, a végső lökést a digitális tükörreflexes technika adta. A blog elsősorban személyes napló; és amennyiben a képek engedik, hívogató . (A képek felhasználása csak a szerző(k) kifejezett hozzájárulásával történhet.)
Az öreg Topoly-fa Gerendás Csorvás felőli határában állt. A hatalmas termetű fehér nyár (populus alba)
Címkék a kereséshez
A főoldal jobb oldalán -ezen ablak alatt- látható "szóhalmaz" csak látszólag kaotikus. A szavakra kattintva azokhoz a bejegyzésekhez jutunk, amelyekben az adott faj, esetleg helyszín előfordul, az esetek nagy részében képekkel. Minél nagyobb egy szó, annál több bejegyzést, információt és képet találunk adott témáról. A szavak tehát interaktív hivatkozások, azaz címkék, amelyek segítségével kedvünk szerint keresgélhetünk a bejegyzések között.
A képekre kattintva azok nagyobb méretben is megnézhetők. Kilépés a galéria nézetből és visszatérés a szöveges leíráshoz az "Esc" billentyűvel.