2012. augusztus 31., péntek
Sárréti kirándulás 2.
Nádas, bokros, korábban vizes réten képeltem a kecskerutát (Galega officinalis).
Ugyanitt találtuk a borzas füzikét (Epilobium hirsutum). Elég gyakori gyógynövény, de mint annyi esetben, csak most figyeltem fel rá. És közelebbről megnézve, igen szép.
Varjúmák (Hibiscus trionum), az egyik dűlőúton fotóztam.
A korcs nőszirom (Iris spuria) jeles és védett szépsége a tájnak. Elvirágzott, de feltétlen naplózom.
Forgalmas autóút mellett vettük észre a kék szamárkenyeret (Echinops ruthenicus). Magas, szép és védett növény. Jópár példányt találtunk borzas füzikék és aggófüvek társaságában.
"Ott tenyészik a bús árvalyányhaj, / S kék virága a szamárkenyérnek, / Hűs tövéhez a déli nap hevében, / Megpihenni tarka gyíkok térnek." Petőfi 22 évesen tudta, pár éve már én is ismerem. Igaz, már jócskán elmúltam 22:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szuper a blogod, remélem idén is folytatod! Az Alföld számomra fehér folt, egyszer nagyon szeretnék eljutni a Turjánvidékre orchideavirágzás idején, előbb-utóbb össze is hozom!
VálaszTörlésFotózgatok viszonylag folyamatosan, de a rengeted adminisztráció miatt elmaradtam a blogolással. Igyekszem utólérni magam, és változó képminőséggel, de hozok érdekeset és szépet a Körös-Maros közéről. Köszi!
VálaszTörlés